Pontosan mit jelent az érzelmek elfojtása?

Nekem egyszer totál tele lett a csizmám, hogy nagyon sokszor megtelik a szemem könnyel. Nemcsak akkor, ha valami szomorút látok, de ha meghatót vagy boldogat, akkor is. Dühömben beírtam a google-be, hogy "why do I cry all the time" :D, és kiadta azt a fogalmat, hogy "highly sensitive person".

Én sem értettem, most sem tudom átérezni az elfojtást. A tesóm próbálta elmagyarázni, hogy pl. ha sírni kell, akkor érzi, hogy szorítja a torkát, de nem engedi ki... nekem ez olyan, mintha azt mondaná, a tüsszentést vagy a hasmenést nem engedi ki, az sem menne.

Saját példa: gimiben volt egy olyan időszak, amikor minden, de tényleg minden összejött és bár megviselt, és sírni akartam, de eltereltem róla a figyelmem és nem tettem. Valamint, kifelé azt mutattam, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden "tök happy". Nem volt egyszerű, de ez ment hónapokon át és ugye ez a sok elnyomott érzelem csak gyűlt.

Végül, valami kis piszlicsáré dolgon, itthon, egyedül, eltört a mécses és órákon át sírtam. Akkor kicsit megijedtem, de amikor lenyugodtan rájöttem, hogy hülyeség elnyomni, elfojtani a negatívabb érzéseket, hiszen amúgy sem lehetünk 24/7 boldogok. Úgyhogy, jó kis lecke volt, és azóta nem igazán csinálok ilyent. Párszor azért fordult elő, mert nagyon meg tud viselni az ellenem irányuló igazságtalanság, és olyankor a sírás kerülget, de vannak emberek, akiknek nem adnám meg az örömöt azzal, hogy engem megríkatnak. Legalábbis ott, előttük :D

Amikor annyira fáj az az érzelem, hogy elnyomjuk akkor elhiheted, hogy komoly dologról van szó.

Egy haláleset egy gyász egy idő után muszaly lehasitani, elfojtani, én például 3 teljes évig masszívan gyaszoltam a húgom elvesztését, végig néztem ahogy a rák elviszi, én apoltam másfél évig, szerinted milyen traumákat láttam éltem át?

A mai napig elfojtok bizonyos dolgokat mert az emberi elme nem képes nonstop gyászolni és az is egy érzelem talán a legrosszabb.

Hogy néz ez ki? Úgy, hogy az agyam elkezd nem gondolni rá, elfelejteni, ha úgy tetszik aztán éjszaka álmomban előhozza az agyam és vele álmodok kényszeresen innen látszik, hogy el van fojtva valami.

És tényleg az elfojtás tudattalan, nem direkt csinálja az ember.

Nincs olyan ember akinek ne lenne elfojtott érzelme, csak nem tud róla.