Van rajtam kívül olyan ember, aki kishitűség és túlagyalás miatt elrontotta az életét, a jövőjének az esélyeit? Hogy lehet ebből talpra állni? Megöl a szégyen.
Nem szeretnék túl sok részletet elárulni, de az a lényeg, hogy jövőre 30 leszek, és annyira rágörcsöltem a sikeres élet ideájára, hogy az elmúlt években sorban hagytam ott olyan dolgokat, amikről úgy éreztem, hogy "nem elég jók". Egyszer se tudtam elengedni magam és hagyni, hogy vigyen valahova az élet és az érdeklődésem, helyette folyamatosan figyeltem meg kritizáltam a döntéseimet, és jelenleg az önéletrajzomban nagyrészt félbehagyott tanulmányok és üresjáratok vannak. Egy csomó jó ötletem és jó képességem van, de valamiért hiányzik az belőlem, hogy valamibe ha belefogok, akkor azt ne bíráljam felül folyamatosan, ne vonjam kétségbe, hogy hogyan és milyen távon térül meg, hanem egyszerűen csak helyezkedjek bele és nézzem meg, hogy hova visz. Azért írom le ezt ilyen részletesen, mert félrevezető lenne, ha csak annyit írnék, hogy "nincs bennem kitartás/motiváció", mert valójában nem ezek hiányoznak, hanem ennek a túltervezésnek az elengedése. Sokszor éreztem az elmúlt években, hogy valami igazán nekem való, és van hozzá érzékem meg érdeklődésem, és mégsem csináltam, mert ezzel a szigorú hozzáállásommal nem éreztem elég értékesnek. Most ott tartok, hogy legszívesebben megölném magam, mert nem bírom elviselni a barátaimmal való találkozásokat, akiknek működik az élete, és sokkal több élménnyel és eredménnyel rendelkeznek, mint én.
Azért írtam ki ezt a kérdést, mert kíváncsi vagyok kívülállók visszajelzéseire, és mert megnyugtatna, ha hallanék olyan példákról, akik hozzám hasonló helyzetből indulva is sokra tudták vinni. Sajnos én úgy látom, hogy sok lehetőséghez már túlkoros vagyok, vagy nem reális, pl. szakkollégium, ösztöndíjak, vagy egyáltalán egy nappali szak egy egyetemen.
válasza:Hello sorstárs! :) Ugyanezen mentem/megyek keresztül, ezt kb. én is írhattam volna.
Volt nekem is hasonló mélypontom, de most úgy néz ki, hogy megtalàltam a helyem.
Először is, ne hasonlítgasd magad másokhoz! Sosem jó, ha kiemeled, ami nekik megvan, neked meg még nincs, csak mérgezed magad!
Másodszor, gondold át, hogy mihez van a legtöbb affinitásod! Én megcsináltam pár pályaválasztási tesztet, majd elmentem tanácsadóhoz is, és kiválasztottam egy szakot, ami illik is hozzám, eszem is van hozzá, és nem "késtem le" semmiről.
Nem érzem azt a kitörő lelkesedést, csak örülök, hogy csinálhatom, és egyelőre az a célom, hogy megszerezzem belőle a diplomát. Utána már büszke leszek magamra, hogy be tudtam fejezni, és talán el is indulhatok vele valamerre.
Neked is azt javaslom, hogy válassz valami olyat, ami érdekel és/vagy hasznos és legyen az a cél, hogy fejezd is be! Másképp fogod látni a dolgokat egy idő után.
válasza:Élethosszig tanulunk, szóval annyira azért nem vagy elkésve. Azt fejezd be sürgősen, hogy mindent félbehagysz. Sose tudhatod, mire lesz jó a későbbiekben, akkor se, ha egész biztos, hogy nem ez a végcélod.
Munka mellett is lehet tanulni, sőt, kell is.
Én most 43 évesen vágtam bele egy új szakma tanulásába.
válasza:Jelen.
Nekem még nem jött el a fordulat.
34 vagyok.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem az volt a bajom, minden ötletem túl nagy volt hozzam képest, hiába koncentráltam rá, millió akadályba ütköztem amik elvették az egésztől a kedvem... aztán hallottam egy totál közhelyes Lao Ce idézetet ami viszont nagyon megragadt bennem... miszerint Ne menj át a hídon, amíg oda sem értél a folyóhoz :)
Magyarul ne tervezgesd, hogy mi lesz ha így lesz vagy úgy lesz... mivel még a közelében sem vagy... tervezésnél meg kell tervezdned az út kisebb céljait is, és sorrendben a kis cél9kra figyelni... ha csak a toronymagas célt figyeled, akkor az első bukkanón pofára esel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!