Találkoztatok már a tipikus báránybőrbe bújt farkas típusú emberrel?

Én is ilyen vagyok. Vagyis a fent írtak alapján kicsit magamra ismertem.

Amit mások mondanak rólam:

Kedves vagyok, törődök másokkal, mindig más érdekét tartom szem előtt a sajátom helyett, önzetlen vagyok és szeretetreméltó.

Cuki vagyok, bújós, és még mosolygödröcském is van. :)

Amit magamról tudok és akik jobban ismernek ezt gondolják rólam:

Borzasztóan önbizalomhiányos vagyok. Saját magamat lenézem és szörnyű embernek gondolom magam. Mindig magamat szidom és egyáltalán nem a figyelemért, mert az tényleg nem érdekel.

Viszont amit nem tud senki sem rólam. Még a legjobb barátomnőm, a barátom és a szüleim sem:

imádom fekete humort, a dark webről kikerült dolgokat, az erőszakot és mindent, ami sötét, brutális és állatias.

(2-es vagyok)

Igen, a többi ember azt látja, hogy jót teszek, meg jóakaró vagyok.

De én magam igazából utálok másoknak segíteni, csak azért csinálom, mert tudom hogy ez a normális viselkedés, így kell másokkal jó viszonyt kialakítani, hogy ne lógjak ki a sorból.

Igazából nagyon sok ember van, akinek ártanék, ha lehetne.

Szívesen megtennék bizonyos dolgokat, de tudom, hogy nem szabad.

Gyakran képzelek el morbid dolgokat, miket művelnék egyes személyekkel és ezekről nagyon jól esik fantáziálni.

(Nem a dark videók és képek tehetnek erről, mert ezt már jóval azelőtt észrevettem magamon, mikor még internet se volt a telefonokon, még azt se tudtam, hogy van más is a hétköznapi neten kívül. A dark videók csak segítenek feldolgozni, hogy azok nézésével éljem ki magam, nem azok adnak ötletet).

Az exem pont iylen volt.

Mindenki még én is sokáig egy tök kedves, aranyos, mosolygós, félénk csajnak gondolta akibe biztos nem szorult semmi rossz, aztán közben olyan rohadék volt, meg mindenkit utált, lehúzott, kibeszélt stb.

Egy idő után amikor már nem kapott tőlem annyi hasznot, mert ő se adott szinte semmit, én is egyre jobban le lettem szarva.

Igazi kis haszonleső, negativ, félénk, de szarkeverő rohadék.

De amit igazán látni lehet belőle az pont az ellenkezője.

Sokáig nekem is csak annyi tűnt fel, hogy mindnekiről negativ a véleménye, és non stop nekem beszél ki mindenkit, a családjával együtt, mnidnekit utált, de szemtől szembe fura mód mnidnekivel végtelenül kedves és aranyos volt.

De hát na, szerettem nagyon szóval annyira nem foglalkoztam vele, de hát egy idő után mindig a felszinre jönnek a dolgok.

Szó szerint illik ez a leírás egy volt gimis barátnőmre.

Társaságban egy kedves, mosolygós, aranyos lány volt, de amikor csak ketten voltunk, akkor egy "kicsit" máshogy viselkedett.. önzőség, irigység, üldözési mánia, mindenki rosszindulatú kibeszélése, örökös elégedetlenkedés és ilyenek jellemezték akkor már. Viszont egy idő után, már társaságban is előbuggyant az igazi személyisége, és sorra jöttek rá a többiek is, hogy a látszat csalt. Voltak jó tulajdonságai, de egy ponton már sajnos a negatívak elnyomták a pozitívakat.