Hogy legyek jóban önmagammal?

Kiskorom óta erősen visszahúzódó és csendes típus vagyok, sokszor döntésképtelen így van, hogy sokat elmélkedek azon, hogy elmenjek e egy bizonyos dologra vagy nem, eléggé lusta lettem az évek alatt. Sokszor inkább kényelmesen alszok mint hogy elmenjek a megígért dologra bárkivel. Napjaim részét szinte csak átalszom vagy csak gépezek, nem szeretek emberek között lenni, főleg tömegben nem. Régi rossz döntéseim miatt utálom magam főleg, meg suliban szekáltak ami mai napig kihat és nem tudom ezt elfelejteni. Persze nem bántottak fizikailag inkább csak szemetek voltak és kigúnyoltak ott ahol tudtak főleg egy csaj. Meg én is csináltam hülyeségeket mint beszélgetni idősebb férfiakkal (megzavarodtam szexualitásommal) és néha küldtem meztelen fotókat persze sosem láttam viszont és nem volt ezzel később gond, volt amelyiken sajna látszik az arcom kicsit de az illető szerencsére megbízható azért meg akiknek küldtem is mindet letiltottam, megszüntettem velük a kapcsolatot. Volt sajnos, hogy jóval idős férfinak is írtam mert akkor volt ilyen fantáziám de szerencsére időben visszaálltam a valóságba. Ezeket is csak azért csináltam mert nem voltam még tisztában az érzelmeimmel, tudom kiket szeretek és kivel szeretnék lenni (lányokkal, csak is vagy sehogy). Testileg és érzelmileg vonzanak a lányok jobban mint bármi, csak nagyon magamra akarok mostanában erőltetni olyat amit tudom megbánok és nem szeretek (ilyen ez a férfiakkal való beszélgetés..). De régóta meg vagyok egyedül, nem hiányzik a testi kapcsolat, sok problémám van ami miatt egy jó darabig nem is szeretnék bárkit magam mellé. Valahogy csúnyának tartom magam, főleg az arcomat, de sokan mondták hogy szép vagyok meg aranyos. De eddig utáltam magam képeken látni mivel volt egy osztály ahol a fele kinevetett, a mosolyom miatt, mert épp hülyén mosolyogtam és ezért olyan ferdén sikerült vagy mi, és ez kihatott, hogy nem szeretek már mosolyogni, fotóznak engem akkor mindig emiatt vagyok zavarban, ellenőrzöm a mosolyom mindig, sosem tetszik egy fotón se hiába próbálom a legjobbat, nem tudok már teljes örömből mosolyogni. Korábban sosem vettem ezt észre, csak miután kinevettet egy fél osztály szinte, persze páran mellettem álltak de durva volt én meg nem értettem akkor. Így mindig ezek a rossz emlékek, döntésekre tudok emlékezni és elnyomják a többi jó emléket, ez által leértékelem magam és mintha egy burokban élnék. Szeretném megszeretni magam, de ezekkel a múltbeli rossz döntések miatt nem megy. Régen dolgoztam bolti eladóként amint elején utáltam a sok ember miatt, meg fura volt de vége felé élveztem és rájöttem ez által megszoktam az embereket, megismertem őket, így most is ilyesmit szeretnék dolgozni hiába vagyok nagyon introvertált, ha pontosan csinálom a munkámat úgy nem lehet baj. Én alapjába véve beszédes vagyok itthon, barátnővel, videók is ezt mutatják ilyen régi videók, sokat tudok beszélni ha olyan az illető de a sok piszkálás mint ezt a visszahúzódó jellemet adta nekem talán. Mit tanácsoltok? (24l)