Előfordult már, hogy bár otthon voltál, nem engedted be azt, aki zörgött vagy csöngetett, mert nem akartad, hogy éppen akkor zavarjon téged?

Persze, rendszeresen előfordul ilyen.

Azt sem tudom, hogy ki volt az.

Mikor kicsik voltunk, nagynénémnek volt egy olyan hülye szokása, hogy minden bejelentés nélkül, egyszer csak megjelent nálunk, hogy megnézzen minket úgy családilag és beszélgessünk. Na, akkor volt olyan néha, hogy láttuk őt az ablakból, de direkt úgy tettünk, mintha nem lennénk otthon, mert nem volt kedvünk vele órákig trécselni.

Mikor meg később egyedül laktam, előfordult, hogy hétvégén, reggel 8 után arra ébredtem, hogy valaki csenget a kaputelefonon, de inkább az ágyban fekve megvártam, hogy elmenjen. Senkit sem vártam, és nem is akartam aznap senkivel se találkozni.

Nem vagyok egyébként embergyűlölő, de az ilyen spontán látogatásokat sose csíptem.

Sokszor volt. Egyedül élek albérletben, és amikor videós meetingem volt, és közben kopogtattak, nem álltam fel a kamera elől, hogy ajtót nyissak.

Meg olyan is volt, mikor akkor csöngetett valaki, amikor WC-n voltam.

Vagy amikor tésztát gyúrtam és könyékig lisztes meg tojásos voltam.