Hogyan gondolod a túlvilágot?

Nem hiszek se istenben, se Jézusban, se a túlvilágban. Szerintem biológiai lények vagyunk és amit léleknek hívnak az simán csak a tudatunk. Amint leáll a testünk és megszűnik a tudatunk, nekünk is végünk.

Nem gondolom, hogy létezik a túlvilág. Az ember megszületik, él, majd meghal. Ateista vagyok egyébként.

Én meg agnosztikus vagyok, szóval az egész témakörhöz úgy állok, hogy senki nem tudhat biztosra semmit, azt sem, hogy nincs Isten, azt sem, hogy van, azt sem, hogy vár-e ránk valamiféle afterlife, vagy szimplán a semmiségbe halványulunk. Az egész életemet ebben a bizonytalanságban fogom leélni valószínűleg. Szerintem egy kereszténytől egészségesebb a te felfogásod, mint az a hardcore fundamentalizmus, amit meglepően sokan képviselnek a mai napig is.

Szerintem olyan mint ami születésünk előtt volt. Vagy legalábbis hasonló.

Hát, nekem már az is nagyom érdekes, hogy a 'Teremtőben' hiszel, a túlvilágban meg nem... :P Isten létét se tudja senki bizonyítani, ezen az alapon miért veted el a túlvilágot? És hallott e már valaki egy hívőtől olyat, hogy 'persze a biblia sem 100÷-osan isten szava, biztos nem tollbamondásként diktálta...'? :D Egyébként - persze, csak hogy tovább húzzam az agyad... - ahány felekezet, annyi elgondolás arról, mit is vár el pontosan Isten a hívőtöl, mit kell ahhoz tenni, hogy jónak minősítse - szóval, miért is vagy abban annyira biztos, hogy istennek tetszően élsz? Csak,hogy a kérdésedre is válaszoljak, én bízom benne, hogy rengeteg nő és meleg víz is lesz a túlvilágon. Sajnos, a jelenkori tudományos álláspont valahogy úgy szól, hogy mivel minden érzés, gondolat, tapasztalás az agyi működés eredménye, ezért ha az megszűnik, minden megszűnik - vagyis arra az állapotra számíthatsz, mint amit a születésed előtt tapasztaltál; semmit.

Szomorú lehet ateistának lenni, nem hinni semmiben, csak abban a tudatban élni, hogy ha meghalsz, lekapcsolják a villanyt és ennyi. Nem szeretnék ilyen életet.