Melyik személyiségtípusba tartozhatok ezek alapján, INFP vagy INFJ?

Kicsit beleástam magam a témába, elemeztem a kognitív funkciókat, olvastam összehasonlítást is a két típusról, de még mindig nem tudom eldönteni, így megköszönném, ha valaki, aki ért hozzá, segítene:) (előre is bocsi a hosszú szövegért).

Mindig figyelem a sajátom és mások érzéseit és folyamatosan elemzem őket, így általában tudom, mit érez a másik. Itt a különbség az lenne a két típus között, hogy míg egy INFP Elképzeli az érzést (elvileg utólagosan), egy INFJ azonnal Érzi is. Ezt nem tudom eldönteni magamnál, mert mindkettő érvényesül :D látom a másikon, hogy mit érez, és könnyen fel tudom venni mások hangulatát, de néha csak találgatok, ha nem egyértelmű a "jelzés".

Elég erős megfelelési kényszer van bennem, kevés az önbizalmam, gyakran aggódom azon, hogy mások mit gondolnak rólam, és gyakran helyezem magam elé mások érdekeit, mert hamarabb jut eszembe, hogy ők mit éreznek/gondolnak. Ha kellemetlenül érzem magam, akkor attól félek, hogy ez mit válthat ki a többi emberből.

Sokszor nehezen tudom megértetni magam a környezetemmel. Ugyanakkor jó hallgatóság vagyok, és mindig meghallgatom mások problémáit, és segítek nekik a helyzet mélyebb megértésében és őszintén elmondom a véleményem.

Sokat filozofálok az életről, mindennek érdekel a működése, viselkedése (sokszor gondolkodom olyan elméleteken, amiket a sok apró kis összefüggésekből rakok össze a fejemben abból amit olvasok és tapasztalok), így a fejemben szépen alakulgat az "egy nagy egész" kép a világról, ami az élet és az emberi természet miértjeire és hogyanjaira próbál választ adni. Ha egy téma érdekel, nagyon mélyen beleásom magam.

Szeretek alkotni, kitalálni dolgokat művészi téren, érzelmeket átadni festéssel, vagy futurisztikus elképzeléseket papírra vetni, és olyan dolgokon ötletelni, ami az emberek hasznára válhat, vagy elgondolkodtatja őket. Sajnos általában addig foglalkozok egy ötlettel, amíg a kezdeti lelkesedésem tart, sokszor nem jutok el a megvalósításig, de vissza-visszatérek rá, ha újra felkelti az érdeklődésem.

A spontaneitás és tervezettség is egy nagy kérdés.

Spontán ötletekkel bármikor képes vagyok előállni a semmiből, menjünk ide, csináljuk ezt, csináljuk azt, és ez egyik pillanatról másikra meg is tud változni a kedvemtől függően. Viszont ha komolyabb döntésekről van szó, akkor szeretem logikusan átgondolni, és előre megtervezni a dolgokat, mert az biztonságérzetet ad (pl. munkában). Egyébként a döntéshozás nem megy túl jól, mert nagyon sok alternatív megoldást próbálok összevetni egymással, és néha nehéz eldöntenem, hogy mit is akarok valójában, ha magamról van szó.

Az utolsó ellentmondásos dolog pedig, hogy szétszórt és figyelmetlen vagyok, gyorsan kupit tudok teremteni a semmiből, viszont ennek ellenére szeretem a rendet, és imádok rendszerezni, a munkámban is azon dolgozok, hogy kialakítsak egy hatékony és logikus rendszert, ami gyorsabbá és kényelmesebbé teszi a munkát:)