Milyenek voltatok 20 évesen?

Csinos voltam, de nem tudtam magamról. Naiv voltam, reményekkel teli, kitartó, de kicsit onhitt is. Annyi energiám volt hogy az nem igaz :D

Valahogy szinesebbnek látom én is azt az időszakot, valószínűleg azért mert akkor rengeteg ember vett körül (barátok, családtagok) mostanra meg sokkal kevesebb kapcsolatom maradt, a többi meg csak felszínes, de lehet energiám se lenne többre...

Szóval kb úgy látom mint te kérdező :D

30 N szintén

Akkor még nagyon nyalogattam a gimiben szerzett sebeimet, és épp ezért küzdöttem egy enyhe depresszióval is. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon jó dolgom lett volna, csak ezt a sok önsajnáltatástól nem voltam képes felismerni. Csak így utólag visszagondolva látom azt, hogy valójában sokkal boldogabb voltam és sokkal jobban sínen volt az életem, mint ahogy akkor azt megéltem. És épp ezért is szeretek arra a korszakomra visszagondolni, mert nagyon sok szép emléket őrizgetek onnan.

Akkor még nagyon barátközpontú voltam és tele voltam bizonyítási vággyal. Bizonyítani akartam magamnak és a környezetemnek is, hogy nem vagyok egy olyan kiközösített, élettelen, otthonülő lúzer, mint amilyennek külsőre tűnök, és amilyennek sokan próbáltak beállítani engem a gimiben.

Szóval nagyon hajszoltam a szociális élményeket, amikor csak tudtam, eljártam a barátokkal csavarogni, iszogatni, és ha az anyagai helyzetem úgy engedte, megajándékoztam magam egy mozival vagy koncertélménnyel. Közben persze rengeteget posztolgattam a facebookra bejegyzéseket, fényképeket az aktuális helyzetemről, tudatva a világgal, hogy "nézzétek, igenis van életem!".

Mai fejjel visszagondolva, kicsit talán erőltettem a boldogság hajkurászását és ezt a folyamatos pörgő életmódot. Nem is tudtam olyan szinten kimaxolni a lehetőségeimet, mint amekkora lécet felállítottam magamnak. De még az erőltetés ellenére is rengeteg, őszintén szép emléket őrizgetek magamban abból az időszakból, amiket már senki sem tud elvenni tőlem. És épp ezért örülök is, hogy nem lacafacáztam, hanem habzsoltam az életet, amikor ezt még munka nélkül, egybefüggő baráti társasággal sokkal könnyebben megtehettem. Akkor volt ennek itt az ideje, és jól tettem, hogy éltem a lehetőséggel :)

Mai fejjel sem mondok nemet egy-egy jó hangulatú iszogatásra, mozira, koncertre, vagy egyéb baráti programra, de ma már kicsi lenyugodtam. Nem akarom olyan görcsösen jól érezni és kiélni magam, nem hajkurászom olyan erőszakosan az élményeket, hanem jobban megbecsülöm az otthon, nyugiban töltött időt. Nincs már bennem akkora bizonyítási vágy. Elkezdtem dolgozni és a baráti társaságom is eléggé szétesett a 20 éves állapotomhoz képest, szóval el kellett fogadnom ezeket a körülményeket.

De az biztos, hogy amennyire tudok, ma is próbálok azért fiatalos maradni, élménygazdag életet élni, és nem begyöpösödni idő előtt. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a felelősségteljes felnőtt és a bulis fiatal énem között :)

27/F