Most akkor mi az igazság?

Van, aki tényleg tehetséggel születik, azoknak az egyes életterületen mint pl éneklés, könnyebb az élete mert élvezi, tehetséges, jó benne, viszont nem kell tehetség hogy jó legyél, ahhoz viszont érzék kell hogy tudd TE miben vagy jó, nem kell hogy különleges legyél, de ha sok dolgot kipróbálsz vagy kipróbáltál van tuti olyan kiemelkedő dolog amiben te különleges is vagy akár és jó.

Igazság pedig tudod mi? amit te elfogadsz annak. A nézőpont hogy buta vagy így is meg úgy is nem az igazság. Kinek? ha elfogadod akkor neked, ha nem értesz vele egyet akkor nekik. Neked mi az igaz?

A igazság félúton van. Lehetsz akármilyen tehetséges, ha lusta vagy és lehetsz akármilyen szorgalmas, ha az adott dologhoz nincs érzéked.

De szerencsére mindenki tehetséges valami, legfeljebb még nem jött rá miben.

Az szolgálná az egészséged, ha magad fedeznéd fel a dolgokat és alakítanád ki a saját véleményed, nem pedig mások véleménye dobálna téged egyik végletből a másikba.

Én művészeti területen láttam már botrányosan tehetségtelen embereket szorgalommal hivatásos, profi művészekké fejlődni, vizuális és zenei téren is. Valószínűleg nem érik be azokat, akik tehetségesek voltak és ugyanolyan szorgalommal gyakoroltak, de mivel belőlük nagyon kevés van, ezért simán kimagaslóak így is.

buta legfeljebb azért vagy, mert feltétel nélkül elfogadod bárkinek a véleményét és minden áron meg akarsz nekik felelni, és teljesen eltérő dolgok között akarsz választani, csak mert ők azt mondják, hogy buta vagy.

a világnak vannak törvényszerűségei, amik teljesen függetlenül működnek attól, hogy az emberek mit HISZNEK róluk. nem kell hinned a gravitációban, hidegben, melegben vagy a szélben, ettől még pont ugyanúgy hatni fognak rád és marhára nem fogja őket érdekelni a véleményed.

egy dolgot tehetsz velük: megpróbálod őket minél alaposabban megismerni, kitapasztalni a hatásaikat és hogy hogyan tudod minél jobban függetleníteni magad tőlük, vagy elérni, hogy a hatásaik számodra legkedvezőbben hassanak az életedre.

van aki abban hisz, hogy az ima segít. más a szerencsében, meg babonákban hisz, mert a tudományos összefüggések megértése túl bonyolult számára, egyszerűbb a fekete macskára, meg a horoszkópra fogni a történéseket, mint felfogni, hogy mi magunk felelünk az életünk alakulásáért. mások inkább a jól dokumentált tudományokra alapoznak és a megismételhető kísérletekkel bizonyítható eredményekben hisznek.

tehetség dolgában mindkettőjüknek van valamennyi igaza, de egyik sem végletes mértékben meghatározó. a veleszületett tehetség akár nagyon sokat is segíthet. a tehetség segít, hogy ugyanakkora befektetett munkával messzebb jusson valaki másnál, vagy ugyanarra a szintre kevesebb munkával, rövidebb idő alatt el tudjon jutni.

viszont, ha a tehetség mellé lusta valaki gyakorolni, nem akar tanulni, akkor egy tehetségtelenebb, de szorgalmas ember könnyen le is hagyhatja és akár sokkal többre is viheti nála. a tehetség segíthet és sokat számíthat, de semmit sem határoz meg!

rengeteg világraszóló sikereket elért színész, zenész, képzőművész, táncos, író, üzletember és sportoló volt már a történelem során, akiknek a karrierjük elején megmondták, hogy ne is álmodozzanak arról a pályáról, amiben aztán BAROMI sikeresek lettek. mert azon a ponton nem látszott a tehetségük. vagy talán nem is voltak tehetségesek. viszont sikerült ezt rengeteg munkával és kitartással ellensúlyozva leküzdeniük és végül ugyanannyira, vagy még többre is vitték, mint akik korábban le akarták őket beszélni, vagy akiket akkor náluk tehetségesebbnek tartottak.

a tehetség nem mérhető. csak a pillanatnyi tudás/teljesítmény, illetve időszakosan ismételt mérésekkel a pillanatnyi eredmény változása mérhető. azt senkiről nem lehet tudni, hogy a pillanatnyi teljesítőképességét mennyi idő alatt és hogyan szedte össze, ha előtte nem mértek soha egy kiinduló állapotot.

lehet, hogy kis kora óta énekelnek neki/vele a családban és attól alakult ki jó hallása, ő meg észre sem vette, hogy ebben nőtt fel és azt hiszi, hogy magától van. valakinek kilométereket kellhet gyalogolnia minden reggel iskolába és ettől lesz edzett, de ő nem is tudja magáról, hogy naponta akár órákat is edz. de ez csak egy pillanatnyi állapot. a további fejlődés attól függ, hogy a továbbiakban is edz, gyakorol, tanul, fejlődik-e valaki, vagy sem.

hosszabb távon pedig ennél is fontosabb a módszeres és helyes tanulás, fejlődés. ugyanis egy csomó mindent be lehet rosszul is gyakorolni. a rossz beidegződéseket, hibás tartást, téves tudást pedig sokkal nehezebb, vagy akár teljesen lehetetlen is lehet később kinevelni valakiből.

ezért is emeli ki Malcolm Gladwell: Kivételesek című könyvében, hogy nem a gyakorlat teszi a mestert. a gyakorlat csak állandóvá teszi a gyakorolt dolgot. mesterré az tesz, ha kitartóan gyakorolsz ÉS közben ellenőrzik is, hogy jól csinálod és folyamatosan javítják a hibáidat.

az önképző tanulással és a YouTuberól tanult szakmákkal is az a legnagyobb gond, hogy hiába tanulsz és gyakorolsz nagyon aktívan, mert ha nincs melletted hozzáértő tanár, aki észrevehetné és javítani tudná a hibákat, akkor a dolgok rosszul fognak rögzülni és hibásan fogod begyakorolni.

De gyönyörű válasz született a 7 es hozzászólásban, gratulálok.

Létezik tehetség, ami egy irányt ad, hogy merre érdemes indulni, ahol viszonylag könnyen fogsz boldogulni és keveset kell szenvedned. Régebben azt hittem, hogy mindenhez kell érteni, de rájöttem, hogy az élet nem elég hosszú, és idő és energiafecsérlés olyasmire pazarolni, amit csak nagy nehezen értek meg, és egyébként a téma nem is érdekel.

Nekem ilyen pl a könyvelés, hogy verejtékezve biztos meg tudnám tanulni, de minek. Olyan, mintha teljesen más agyszerkezetű emberek találták volna ki, mint én. Ugyanakkor nyelvtanuláskor csak "ránézek egy szóra, és már tudom" ahogy egy osztálytársam mondta rólam annakidején. Van, akinek meg a nyelvek nem mennek bele a fejébe, hiába erőlködik.

Arra érdemes menni, ahol minél kisebb energiabefektetéssel nagy távolságokra tudsz jutni, mert így éveket és sok frusztációt tudsz megspórolni és hamarabb jutsz el arra a szintre, hogy pénzt keress az adott tevékenységgel. De ehhez is kell szorgalom és sok befektetett munka, csak a könnyebb és kellemesebb utat választod. Hidd el, így is fog érni pont elég kudarc az életben, ez se lesz fáklyásmenet.

Ami a téged lebutázó embereket illeti, ideje megtanulnod, hogy az ő bölcsességük is csak egy vélemény, és mindenkinek nem lehet megfelelni.

Szakmafüggő. Sportolóként ha nincsenek meg a fizikai adottságaid, hiába a szorgalom. Ugyanez igaz a zenészekre, képzőművészekre.

Vannak olyanok, amihez bőven elég a szorgalom, tanulás. Ilyen a szobafestő, akármilyen szerelő, vagy éppen az ápoló. Tanuld meg, csináld, tapasztalj, és profi leszel.

És a legtöbb szakma a féligazsághoz tartozik. Kell bele egy erős tehetség faktor, de szorgalom nélkül semmire nem viszed. Úgymond van egy része amit nem lehet megtanulni, és ha nincs meg akkor hiába tanulsz, de erősen tanulni is kell. Például pedagógus...

#8-as válaszát annyival egészíteném ki, vitatnám, hogy igen, csináld azt, ami eleve jól megy, mert könnyebben, nagyobb eredményeket érhetsz el benne.

különösen megélhetés terén érdemes ezt az irányt választani.

viszont ha nem érdekel, nem szórakoztat, amiben jó vagy, más meg jobban érdekel, akkor a tehetség (vélt vagy valós) hiánya ne vegye el a kedved, hanem foglalkozz vele, mert szívesen csinálod. ha örömöd leled benne, adj bele mindent, mert ez jó neked. aztán majd kiderül, hogy mi lesz belőle, de az, hogy valaki szerint nem megy, vagy valaki szerint nincs tehetséged benne, az soha ne vegye el a kedved semmitől! jól fog esni, amikor bebizonyítod nekik, hogy tévedtek és ha ez nem sikerül, akkor is élvezheted a tanulási folyamatot és emiatt már önmagában is megéri foglalkoznod vele.