Akiknek az egyik vagy mindkét szülője alkoholista, milyen a kapcsolata vele / velük?

Nem lehet nekik segíteni. Én elfogadtam a helyzetet, megbocsátottam neki a gyerekkoromban elkövetett mocsokságaiért, és örülök, hogy felnőttem, így nem vagyok kiszolgáltatva egy ilyen embernek, rgo nem lakom nála, akkor látogatom, mikor akarom, így esett, hogy rendeztem a kapcsolatom is vele, helyre tettem a dolgokat vele kapcsolatban, elfogadtam olyannak, amilyen és úgy szerettem már a végén. De ez nem kos munka volt nekem. Persze ez nem lett volna így, ha nincs esélyem külön költözni, akkor valszeg megöltük volna egymást, vagy nem tudom :D. Tavaly halt meg amúgy, harag már nem volt köztünk, de bocsánatot sem kért a halálos ágyán. nekem is az anyámról volt szó egyébként.

25/N

Köszönöm!

Sehogy nem léptem túl, eleg elcseszett felnőtt lettem miatta, a haragot viszont félre tudtam tenni. Nem tudom, te hány éves vagy, de amíg vele élsz, biztosan nem fog sikerülni. A miharabbi külön költözés sajnos az egyetlen megoldás erre. Nem kell amúgy megbocsátanod, teljesen érthető, ha nem tudsz. De egy tőle független, nyugodt életet megérdemelsz, lehetőleg minél messzebb, hogy ne tudjon manipulálni, uralni az életed így is, erre az alkeszok hajlamosak sajna, kell valaki akinek mérgezik a lelkét. Persze nem a csendes alkeszok, mert olyan is van...hanem ezek a balhésabb fajták :D. Aztán ha úgy látod, néha meglátogathatod, havi pár órát, esetleg egy napot, hátha összeszedi magát arra az időre. Anyámnak voltak azért néha jobb pillanatai, így nem tudtam rá mindig csak haraggal gondolni, főleg mikor már alig találkoztunk. Következmény nelkül viszont semmi ilyesmi nem marad, szenvedtem maradandó károkat, ezen pszichológus tud segíteni, meg a helyes párválasztás, hogy ne élj együtt olyannal, akivel kicsit is hajaz a dolog a néhai családi légkörre. Veszélyes, mert hiába választasz elméletileg szabadon, kódolva van bennünk, hogy vagy problémás embereket válogatunk magunk köré ösztönösen, vagy mi válunk problémássá. Nagy fokú tudatosság kell ehhez.

Nekem apám alkoholista.

Mivel még itthon lakom muszáj tartanom vele a kapcsolatot, de nagyon minimális. Amikor van józan pillanata, akkor sem tudok vele kedvesen viselkedni, egyszerűen idegesít és haragszom rá, amiért lelkileg teljesen tönkre tette anyát. Nagyjából akkor romolhatott meg ennyire a kapcsolatunk, amikor elmentem másik városba tanulni (5 éve), de előtte is örökké vitatkoztunk.

Alig várom, hogy elhúzzak innen végleg szeptemberben, de bűntudatom van, mert

1) én vagyok kb anya egyetlen

támasza

2) anyagilag továbbra is támogatni fog, pedig szeretnék függetlenedni, de nem fog egyik percről a másikra menni.

Sz@r az élet egy alkoholistával.

Én elköltöztem (apám volt alkoholista), csak anyukám miatt látogattam haza.

Apám 2 éve meghalt. Egész életemben a halálát vártam. A sírjához se jártam, a virrasztáson sem voltam. Idén meghalt anyukám is. Haláláig siratta apámat. Én nem sírtam a temetésén sem. Nárcisztikus volt, nemcsak alkoholista. Idegileg tönkretett. Összeomlok, ha kiabálnak, veszekednek velem. Mindig attól féltem, hogy ápolnom kell majd. Ettől megmenekültem. Egy szarházi volt. Anyám nevét vésettem előre a sírkőn!