Kislányként elhittétek magatokról, hogy ti vagytok a hercegnők, és a szőke herceget érdemlitek fehér lovon?

Nekem nem mondta senki, hogy hercegnő vagyok. Szerintem ez tipikus amcsi filmes duma.

Én is inkább boszorkány akartam lenni, vagy vámpírvadász.

De a szőke (inkább barna) herceget megérdemlem, ha ez az ideális társat szimbolizálja. Azt mindenki megérdemli.

kölyökkorom óta tudom, hogy ronda vagyok és bunkó, nálam még egy baltás gyilkos is többet érdemel. meg elég nehezen bírom ha bárki belepofázik az életembe, meg rabolja az időmet a drámájával, és ez így nem igazán párkapcsolat-kompatibilis.

mondjuk csillogó szemfestékem és tüllszoknyám amikor elköltöztem apáméktól húszévesen, lett, csak úgy magamnak és otthonra, de régi álom volt egy "hercegnős" szett (apám szerint ilyet ugyanis csak a szép és buta kislányok hordhattak, nekem viszont okosnak kellett lennem...)

Le fognak pontozni engem is, de én a sárkányokat szerettem. A legtöbb hercegnő mind szőke volt, a boszorkányok meg fekete hajúak a könyvekben, rajzfilmekben. Nekem majdnem fekete hajam volt, és nem tudtam szimpatizálni a szőkékkel (már olyan korán előjött nálam az előítélet).

Szerettem volna sárkányt, gyíkot, kígyót. A legtöbb korombeli lány nem bírt nagyon, kiközösítettek a táborokban is.

Én inkább a harcos hercegnő akartam lenni, aki megmenti a herceget/másik hercegnőt. (Igen, akkor is így fogalmazódott meg a fejemben.)

De hogy úgy idealizáljam magam, hogy majd engem valaki jól megment... Az olyan béna, és unalmas.