A szerelem tényleg olyan jó érzés? Ad valami pluszt az élethez? 19/l

Az vele a baj hogyha nincs ott a másik fél eléggé lehet szenvedni a hiánya miatt. Emiatt azt mondom hogy egy erős szeretet sokkal jobb

Nélküle nem is érdemes élni.

Igen,de az egészséges kapcsolatok sokszor kihalnak éretlenség,kommunikációhiány miatt. Illetve itt ez a sok naponta 100 nemet feltaláló sok tudós,aki mindenhol jelen van,ami média,és tanítja már mindenkinek a butaságokat,még azoknak is,akik fejlődőben vannak. A 7 éves Mártonkától kezdve látja a 80 éves Marcsi néni...Rossz forrásokból tájékozódás,és még sorolhatnám. Rosszindulatú emberek is vannak,olyan emberek,akik nem nyitottak,vagy akik lenéznek valami miatt,ami igazából értelmetlen dolog. Pl nem tetszik valakinek a ruhád,és nem is tudsz róla,de egyből azt mondja,hogy óó bocsi,nem vagy az esetem,és van,hogy tényleg fogalmad sincs róla,hogy most miért,pedig normálisan közeledtél... Jó érzést ad,de meg kell találni ezek mellett is.

Fene se tudja, sose voltam még szerelmes úgy igazándiból. Gáz, vagy nem gáz, így alakult nálam 20 éves koromra. Viszont határozottan keresem a szerelmet, mert tudom, mi van benne, amire szükségem van, aminek a jelenlétét hiányolom jelen pillanatban is. Aztán ki tudja, hogy érdemes-e ebben a világban keresnem ilyesfajta, lassan elcsépeltnek számító jelenséget, mert megannyi emberrel beszéltem már a témáról, és enyhén szólva eléggé színes és megosztó volt a felhozatal vélemények szempontjából. Valaki szerint a szerelem varázsa nagyon rövid ideig tart, ami jobb esetben átmegy szeretetbe. Olyat is hallottam, hogy a férfiak az első aktusig szerelmesek, a nők pedig azután csak, addig pedig csak tetszik nekik a fiú. Érdekes elméletek, de őszintén szólva, én nem nagyon látom az emberekben azt, hogy annyira foglalkoznának a témával éles helyzetben. Vagy nem mondják ki egymás között és magától értetődő az egész, vagy valami sokkal egyszerűbb és felszínes ok van csak a háttérben, amiért együtt vannak. Utóbbi esetnél akár saját maguknak is képesek hazudni, illetve tévesen megidézni a szerelem jelenségét. Különös, de én inkább az utóbbi, jobban kifejtett esetre szavaznék inkább, hogy az jellemzőbb. Az is lehetséges, hogy valójában még azok se tudják, mi az a szerelem, akik boldog párkapcsolatban élnek. Lehet, hogy nekik elég már az is, hogy egy fiúba karoljanak, vagy egy lánnyal megjelenjenek a haverok előtt.

Mondhatjuk, hogy ad pluszt, de valójában szenvedni is legalább ugyanannyira lehet tőle, olyan, mintha drogfüggő lennél.

Mielott meghalunk, magassagokat es melysegeket atelni mondjuk hozzaad a posvanyos es kiszamithato elethez. Van, aki meg is halna erte.

Őszintén kivanom, hogy a saját borodon tapasztald meg :D

Én fontosnak tartom hangsúlyozni, azt hogy ha jó szeretővé akarsz válni először saját magadat kell megtanulnod szeretni, megtanulni milyen is egyedül, és pont ezért nem szabad keseregni ha netán most nem jött össze. Folyamatosan tanuluk, és előbb-utóbb megleljük a másik felünket. Ha pedig nem, akkor meg elvagyunk egyedül is ugyebár.