Miért van,hogy rengeteg ember gyerekkorában nem foglalkozik a tanulással, felnőttként betanitott munkáakörökben maximalistán dolgozik ?
Próbáltál már tizenévest, aki bulizni, haverokkal lógni, gépezni szeret rávenni arra, hogy tanuljon jobban, aztán tanuljon tovább?
Na azért, és ez sok gyerekre igaz, örül, ha befejezte a kötelezőt 18 évesen, és most már élni akar!
1. Így akarja önmagát előnyös színben feltüntetni (önmaga előtt is hogy ne kelljen arra gondolnia hogy ő maga nem vitte sokra)
2. Csak jó munkát akar végezni és a műszak végén lecseszésmentesen hazamenni hogy ne kelljen a nap hátralévő részében fejben a munkahelyen járni, és ez nehéz lesz akkor ha valaki a saját lassúságával hátráltatja őt a saját munkájában
# 1
Én kifejezetten buta ember vagyok. Két területen nyilvánvaló ez, egyfelől a logikai készség, másfelől Aspergeresként az emberekhez se értek és alapvető szituációkban viselkedem furán vagy kérdezek butaságot emiatt.
Mégis egész jó szakmám lett, ami a tanulásra épül, mert akartam, odatettem magam. Az ember képességei fejleszthetőek.
Azért nem feltétlen mondom, hogy ez a követendő példa, mert lényegében ráment az életem, se tinikorom nem volt (akkor görcsös, megfelelési kényszeres tanulás), se fiatal felnőttkorom (akkor ki akartam törni a betanított irodai munka világából).
De fejleszthető az ember.
Viszont vannak kétkezi munkák, amihez effektív tanulás nem feltétlen annyira kell, ügyesség, érdeklődés viszont annál inkább. Ezekkel a szakmákkal is lehet fejlődni, van bennük kihívás és 20 év múlva nem ott áll az ember, hogy már 44 éves és nincs semmi értelmes szakmai tapasztalata, hanem ott, hogy keresett szakember.
Például fodrász/borbély, műkörömépítő, villanyszerelő, háztartásigép-szerelő.
Összességében tanult tehetetlenség, kishitűség főleg szerintem, ami miatt nem is bírják elképzelni, hogy számukra is van más, mint egy betanított munka.
Viszont nem lustaság. Szerintem.
Hogy ott, a betanított munka közben miért maximalisták... Hááát, jó kérdés.
Amikor én ügyfelek ezreinek adatait ellenőriztem, néztem össze, javítottam full manuálisan, ott is volt a csapatban több is, akik maximalisták voltak és volt, aki magáénak érezte a céget kb, olyan értelemben, hogy úgy felhúzta magát a bolondságokon, mintha az ő saját cégét érné kár.
6 : igen, csak viccesnek tartom, hogy azon mennek egész nap a beszélgetések a melósok között, hogy a másik miért nem pakolja gyorsabban a raklapot (tök mindegy, milyen gyorsan csinálja, mert ahány doboz elkészül, annyit kell megcsinálni, ha sprintelve vinné a raklaphoz a dobozt, akkor sem haladna jobban a munka), meg : "Ki az a hülye , aki ezt a gy-keret felvette ide ?" - igy beszélnek az első naposokról, fiatalokról, akik nem dolgoztak még ilyen helyen.
Nem is arra vonatkozik a kérdés, hogy a fizikai munka megy-e nekik, persze, hogy aki nem volt jó tanuló, az attól még lehet jó szakmunkás, kétkezi munkás. Hanem arra, hogy úgy tesznek, mintha az életük múlna minden kis szirsz-r problémán, ha leáll a gép, ha a szomszéd Jóska lassan pako..stb. Nem az ő cége, mégis úgy izgatja magát rajta, mintha neki lenne haszna vagy kára belőle.
Kezdek rájönni, hogy az ember érzi, mire képes. A szalag mellett jó teljesít, elég számára az a folyamat, lehet, hogy ha nem is tanult gyerekkorában annyit, mint egy dipis, de mégis életképesebb az életközpontú gondolkodásával.
Ez a hozzáállás azonban a Vezírnek tetszik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!