Miért érzem, hogy már nincs szükségem senkire?

Meguntam, belefáradtam mindenféle emberi kapcsolatba. A régi baráti kapcsolatok elhalnak, mert mindenki a saját életével van elfoglalva.

Új barátságokat manapság nehéz kialakítani, mert mindenki gyanakvó (én is!), vagy ha nem éppen gyanakvó, akkor mindig a rivalizálás, irigykedés megy, kinek van jobb, nagyobb, drágább, szebb. Ez engem baromira fáraszt, és elszomorít.

Egy párkapcsolatról már komolyan le is tettem, mert a mai világban az ember párja már két kattintással talál online kismillió jobbat, szebbet, és lelép vagy megcsal. Én meg már nem tudok és nem is akarok több energiát abba invesztálni, hogy megfeleljek, mert mindig lesz nálam jobb, szebb, fiatalabb. De ugyanakkor rettegésben sem akarok élni azzal a tudattal valaki mellett, hogy mikor fog lelépni, mert akadt neki egy másik, aki jobb. Ez is nagyon fárasztó és elszomorító.

Vágyom az emberi kapcsolatokra, ugyanakkor belefáradtam, feladtam az egészet, mert az elzárkózásban nagyobb biztonságban érzem magam.