Valóban humortalan vagyok, ha nem értem meg a viccek lényegét és nem is tudok nevetni rajtuk?

Egyrészt a neten fellelhető "viccek" 90%-a igénytelen szar.

Másrészt ettől nem leszel unalmas, viszont felveti a lehetőséget valami mentális zavarnak, pl. valamilyen neurodiverzivitásnak (adhd, autizmus, asperger pl.)

Én sem értek minden viccet. Sőt. Leginkább komolyan veszem, amit mások ugyan olyan hangnemben és mindenféle jelzés nélkül szarkasztikusan mondanak. Erre mondjuk pont magyarázat Poe törvénye: Az extrém nézetek kifejezését lehetetlen megkülönböztetni azok paródiájától, hacsak nincs a paródia ténye nagyon egyértelműen jelezve.

Ellenben jó lenne példákat ismerni.

Amúgy aspergeres tüneteim nekem is vannak. Olvastam róluk felületesen és nagyon magamra ismertem. Lehet ezt valahogy kivizsgálni?

3

pszichiáter

Amúgy én ADHD vagyok, és azt mondják 0 humorérzékem van. A szarkazmustól egyenesen megsértődöm, sosem tudom, hogy komolyból mondják-e vagy nem. Én viszont használom, tehát értem a lényegét, viszont érzelmi traumáim miatt állandóan félreértem, ha ellenem használják. A poénjaim rosszak, sértőek.

Ez tipikus ADHD tünet egyébként, de fellelhető a többi autizmus spektrum zavarain is. Ha azt nézzük, hogy a lakosság hány százaléka szenved ilyenekben bőségesen benne van, hogy amikor ilyen emberekkel találkozunk, akik nehezen veszik a viccet, valójában egy spektrumon lévővel állunk szemben, csak rendkívül jól funkcionál (ADHD-sok pl.)

Hát én nagyon kevés viccen tudok nevetni.

Legtöbbre csak annyit mondok, hogy ez vicces, vagy hogy ez jó vicc.

Magát a viccet, a helyzet komikumot felismerem, csak nem találom nevetségesnek.

A szarkazmussal legnagyobb bajomat Poe Törvénye fogalmazza meg: "Az extrém nézetek kifejezését lehetetlen megkülönböztetni azok paródiájától, hacsak nincs a paródia ténye nagyon egyértelműen jelezve."

DE! Amikor munkában vagyok, és pörög az agyam az optimalizáláson és az algoritmusokon, akkor sem értem meg a szarkazmust, ha hatalmas idézőjelekbe rakják. Ráadásul a hamarosan volt főnököm olyan fapofával mondja a szarkasztikus mondatait, hogy én már 1 éve nem szólok hozzá és nem is figyelek rá. Kiver a hideg, ha meghallom a hangját. Iszonyatosan kényelmetlen érzés. Inkább hallgatnék krétacsikorgást a táblán.

Aztán fura, de én tudok nevetni a fekete humoros vicceken. Egyik kapcsolatom úgy kezdődött, hogy a srác megkérdezte, hogy hány halott prosti kell, egy villanykörte kicseréléséhez. Én már a kérdésen is percekig sírva nevettem, annyira abszurd volt. A válasz meg, hogy hatnál biztos több, mert sötét van a pincémben.... Szóval az ilyenekért kapnék diákként igazgatói intőt, de nekem ezek halálosan viccesek :)

Van olyan fogalom, hogy humorküszöb. Sokszor van olyan, hogy értek egy viccet, de annyira szin talatti, hogy nem vált ki semmiféle nevetést. Ilyenkor a humorküszöb alatt van a poén. Mindnkinek més, attól függően, hogy mennyi vicces dolgot hallott, és mennyire van hozzászokva.

Vallan különböző típusú viccek. A szóvicc kutatások szerint máshogy vált ki az agyból reakciókat mint az anekdota szerű viccek. Ebben is van különbség: van aki a szóvicceket rühelli, de a többin röhög. Van fordítva is.