Miért van az, hogy NÉHA az ember arra vágyik legjobban, ami nem elérhető számára?
Akinek göndör a haja, egyeneset akar; aki alacsony magas akar lenni, aki magas, szeretne néhány centivel alacsonyabb; akinek nincs háza házat akar, akinek van háza; már nem biztos, hogy annyira örül neki, miután megkapta.
Az, hogy valamit megkapok, nem tölt el akkora örömmel, izgalommal, mint az oda vezető út és a vágy.
Vajon ezért lenne, hogy lehetetlen vágyakat hajszolnak egyesek? Vagy az önkép nem teljes?
Kit mit gondol erről?
#1 tényleg, az motivációs piramis is, nem csak szükségleti.
#2 ez mély volt.
#6: ebben sok igazság van! Jó meglátás. Ellenben a testmagasság nem olyan dolog, amire bármi ráhatásom lehetne. Ha a hajamat akarom kiegyenesíteni, az megoldható, még akkor is, ha átmeneti. A túl nagy vagy elérhetetlen célok, mint motivátorok pont ellentétes hatást váltanak ki. Ha 30 évesen nincs házam, autóm, 3 gyerekem, akkor az teljesen normális és nem vagyok kudarc és nem kell öngyilkosnak lennem emiatt. Pedig sokan így gondolkodnak pont azért, mert lehetetlen célokat tűznek ki maguknak, és mivel nem képesek ezt elérni, így rosszul érzik magukat emiatt.
Elérhető nagy célok is képesek depresszióba küldeni, de hiányuk meg pontosan ott hagy minket a fán és vakarásszuk a valagunkat. Szóval kell néhány nagy cél, ami vezérel, de csak ezek kiégéshez vezetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!