Mi a véleményetek az ilyen harmincasokról, miért bánnak ennyire felelőtlenül a pénzzel?

Vannak ilyenek elég sokan.Vagy bele sem gondolnak a helyzetükbe,vagy arra számítanak hogy megörökölnek egy lakást valamelyik nagyszülőtől,szülőtől,vagy bár tisztában vannak a lehetetlen helyzetükkel de inkább homokba dugják a fejüket mert az még mindig egyszerűbb mint mondjuk 6-8 évet melózni külföldön azért hogy itthon tudjanak venni egy lakást.Nők között vannak olyanok akik a herceget várják,jól elvannak anyucival otthon,van egy gagyi állásuk,fodrászra,műkörmösre,erre-arra futja.Arra várnak hogy majd jön a királyfi aki elviszi őket a várába,rájuk íratja a fele királyságot aztán boldogan élnek míg el nem válnak.Isten mentsen az ilyen nőtől,ezek nem tudják értékelni azokat az erőfeszítéseket amiket a párjuk tesz egy normálisnak mondható élet megteremtéséért.Vannak persze felelősségteljes,érett gondolkodású csajok is,én is találkoztam már sokukkal idekint,gyárban ,benzinkutakon,vendéglátásban melóznak elég sokan huszonéves magyar lányok.A jövőjük alapját fektetik le éppen.Nyilván jó annak akinek nem kell hasonló áldozatot hoznia a jövőjéért mert az ölébe hull két pesti kecó öröklésből,de aki szegény családból származik és ilyenre nem számíthat,annak a nulláról összekaparni csak egy húszmillió forintot is hát nem egyszerű menet,maradjunk annyiban.Én pontosan tudom tudom,hogy nekem ez mennyi időbe telt,biztos vannak nálam ügyesebbek is,akik jó befektetésekkel megkereseik ezt az összeget egy év alatt is,de nekem nincs ilyenhez tehetségem.Én csak a két kezemmel és a kitartásommal tudtam boldogulni.Igaz én nem is vágyom százmilliókra,azokhoz a dolgokhoz amire nekem szükségem van az anyagi fedezetet tudom biztosítani és van élet a pénzkeresésen kívül is,sőt nekem ott kezdődik csak igazán.De hát kinek mi a fontos.Van akinek a félmillás telefonok cserélgetése fontosabb mint az hogy valaha saját lakása legyen,én ezt is el tudom fogadni,annak ellenére hogy én nem tudnám ilyen mentalitással élni az életemet és ilyen párt sem tudnék elképzelni magam mellé.

Ismerős helyzet! Ausztriában dolgozom a vendéglátásban és 2 évvel ezelőtt hirtelen szükségünk volt egy emberre a konyhán! Volt egy ismerősöm akinek szóltam ha gondolja kijöhet fix melója van! Ki is jött, de mondtuk neki hogyha a nyárra is maradni akar akkor meg kell tanulnia németül legalább anyira ,hogy az alapvető dolgokat megértse! Persze igérte mihelyst megkapja az első fizetését rögtön beíratkozik egy tanfolyamra. Aztán mikor megkapta az első fizuját red bull kartonszámra, nike cipők, melegítők stb. A tanfolyamra csak nem került sor. Az utosó hónapban szólt a főnökség neki( tolmácsoltunk neki) , hogy csak úgy tudnak szerződést adni neki ha megtanul németül. Még azt is felajánlották neki, hogy a felét kifizetik a tanfolyamnak. Ő persze mindent igért! Aztán mikor vége lett a szezonjának, és kis híjján 2700 euróját megkapta akkor eltűnt.Azóta se láttuk! Ismerőseim mondták, hogy ki akar azóta is jönni Ausztriába, de nem akarják felvenni sehová sem, mert nem beszél németül....

Én javuló tendenciát látok. Szerintem egyre kevesebb az ilyen ember és egyre több az, aki legalább minimálisan tudatos pénzügyileg.

Szerintem ez nem kor függő. Minden korosztályban meg van a spórolós és a költekező meg aki egyszerűen csak be ossza amennyije van.