Hobbim lett a gyakorizás, kifejezetten megszerettem. Ez gáz?

#10

Ja igen, a sportot úgyszint unalmasnak tartom. Pl. szeretek túrázni, de anyámmal már nincs kedvem eljárogatni, sétálni fel-alá a közeli lakótelepen meg baromi unalmas.

Ha lenne valaki, akit barátként/párként szeretnék és elmehetnék vele, túrázni, biciklizni, de akár még futni is elmennék (gyűlölök futni).

Nálam a legtöbb "értelmes" hobbi, időtöltés a magányon bukik el. Egyszerűen már unok mindent egyedül csinálni. Pl. tanult szakmámból kifolyólag kis utánanézéssel talán napokon belül tudnék tervezni hasznos analóg elektronikákat, vagy Arduinos dolgokat. De nincs motivációm. Mert minek csináljam? Hogy virítson a polcon egy x-edik házilag gányolt teszem azt multiméter, oszt' örüljek magamnak?

Kicsit válságban vagyok.

Amióta tart a vírus, mondhatni megfeleződött a baráti köröm, ami amúgy sem volt olyan hű-de-nagy. Eleinte nagyon zavart, de most már legalább látom, hogy kik azok, akikre bármikor számíthatok.

Viszont a bezárkózás, vírus, érettségi-felvételi-egyetem miatt sokkal kevesebbet jártam el itthonról. Barátaimmal is alig találkoztam, szinte alig mozdultam ki, így bármilyen kellemetlen is, az emberi interakcióim javarészt itt történtek gyakorin. Így legalább kevésbé érzem magam magányosnak, sok visszajelzést kaptam, hogy segítettem, és már ezekért megérte. Messze nem olyan, mint egy offline kommunikáció, de messze több a semminél. Meg azért jó érzés is kiírni magamból egy-egy kérdés alatt ezt-azt. Szóval, mondhatni, nálam is lassan kezd a gyakorizás átcsapni afféle hobbivá.. pedig aztán most még időm is lenne, hogy csináljak mást is, de nincs kivel.. de nem baj, lassan kezdődik a következő szemeszter, ami kicsit eltereli az unalomról és magányról a figyelmem.

20/L