Elkerülő kötődésű személyekhez mi a megfelelő hozzáállás? Ha párkapcsolatban vagy vele, tehát számít ez a személy. Hogy álljak hozzá hogy ne "ijessze" el minden komolyabb érzelem, ami felé irányul?

Olyanoktól kérdezem főleg, akik tudják, hogy ők maguk ilyen személyiségek, akár gyerekkori szülővel való kötődési zavar miatt. Mit tegyen a párod hogy ne tűnj el? Jobb lenne ha nem írná le hogy szeret?! Vagy csak mértékkel? Vagy? De aki nem érintett a témában, viszont tud valami jó ötletet, jobban bele tud ebbe gondolni, annak a tippjének is örülnék.

Van egy kapcsolatom, felnőttek vagyunk, a párom ebben "szenved". Szeret, addig már eljutott, hogy ezt mondja, írja, ritkán bővebben is kifejti (nagyon ritkán), viszont egyébként ahogy felhozok mélyebb érzésekről témát, az ő gondolatairól kérdezem, menekül, "támadva" érzi magát, megijed a sok érzelemtől, nem fejezi ki az érzéseit.

Mielőtt valaki azt írja azért mert nem szeret, nem erről van szó. Nagyon szeret.

Itt egy írás mi is bővebben ez az egész, amit ő érez ha az érzelmek jönnek szóba.

[link]

A kérdés amire nagyon szeretném tudni a választ az az, hogy mit tegyek ÉN. Ha kifejezem megijed, de akkor hogy legyünk együtt? Csak a hétköznapi dolgokról beszéljek folyton vele....? Mert akkor teljesen oké, jelen van. De annyira vissza kell fognom magam, hogy ne fejezzek ki túl sokat felé, mert tudom mi lesz a vége.. fél az érzésektől, fél közel engedni... Mi a jó megoldás? Hogy nekem is jó legyen valamennyire.. ne érezzek "hiányt" a kapcsolatban