Van olyan itt, aki fiatalon nagyon szorongó és görcsös volt, és 30 fölött sikerült megváltoznia, "lelazulnia"?

Nekem utóbbi 1-2 évben kezdődött el ez a változás, szóval simán. Szerintem minél idősebb valaki, annál jobban szarik bele a dolgokba, mert egyre inkább tapasztalja, hogy felesleges minden miatt idegeskedni, görcsölni.

F/31

Szia!

Sajnos nem fogom tudni igazolni a kérdést, mivel korodbeli vagyok, de sokszor gondolkodtam ezen a “mókuskeréken”, amit le kell futni mindenkinek, tudod:

- érettségizz le

- legyen meg a jogsid

- legyen egy B2-es nyelvvizsgád

- lehetőleg valami szakmát szedj össze/diplomázz le, itt ismerd meg a jövendőbelidet is

- legyen egy kutyátok, kockaházatok és két gyereketek.

Ahhoz képest, hogy mennyi lehetőség lenne adott, hogy a magad útján és jogán érezd magadat hasznosnak és sikeresnek, mindenki ebbe a lépőmalomba igyekszik. Szerintem kudarcos egy picit kalandosabb/komplikáltabb élet ennél. :)

Azon agyalj egy kicsit hogy mennyi időd van a földön.

Àtlag èletkor tegyük fel 65 èv jò esetben.

Ebböl 20 èvet mondjuk tanulsz majd dolgozol 10 èvet ès pikk-pakk 36-37 èves vagy. Oda az èleted fele ès mèg sok sok munka ès èletfeladat vár rád a következő 30 èvben.

Alapbòl elmegy az emberek èletènek a nagyrèsze a totális semmire. Dolgozik, stresszel, dolgozik olykor pihen pár napot majd ismètlődik minden.

Ennyi az èlet?

Szerintem nagyon nem, ès nem is èrtem hogy ha valakinek lehetősège van egy szabadabb èletvitelt kialakìtani mièrt nem teszi.?.

Aki mindent agyon agyal az mit gondol hogy kinek kell ennyire biztonságos èletforma? Annyira biztonságos hogy nem tud mozdulni belőle.

Baromi rövid az èlet ne agyald át/túl!

Ha egyszer sikerül egy saját házat amit otthonná alakìthatok/mert pl engem ez kikapcsolna/ vennem èn is lazábbra veszem az èletemet mert marad rá pènzem. (pl utazgatnèk össze-vissza, beülnèk olvasgatninegy szèp kávèzò teraszára, stb..)

Hètfőtöl vasárnapig robotolok az èv 80 százalèkában 3 műszakban.

33 éves vagyok ès már nagyon kiakarok kerülni ebből a ketrecből, ki is fogok.

Kb 10 èvet elagyaltam az èletemből ès nem haladtam semmire,a vágyaim csak tolòdtak ès tolòdtak.

Aztán motiválòdni kezdtem de ezekre is elment 2-3 èv.

Most vagyok a legmotiváltabb mert feleszmèltem, az èletem fele már lepergett.

Hajrá!!!

Én is sokat változtam a huszonéves koromhoz képest. Akkor még sok volt a bizonytalanság, kevés tapasztalat, nem annyira sikeres továbbtanulási próbálkozások, kudarc a párkapcsolatokban, sorolhatnám. Nulla önbizalmam volt, nagyon visszavonulós voltam.

40 éves vagyok, az eltelt évtizedben elvégeztem egy főiskolát, megismertem a férjemet, gyereket szültem, komoly tapasztalatra tettem szert a szakmámban, anyagilag is jobban állok. Nem úgy sikersztori ez, hogy mostantól minden csak happy, mert a házasságom pl. tönkrement és épp az életközépi válságomat élem, mert rájöttem, hogy az újrakezdéshez már késő és a nagy szerelmet se fogom már megtalálni soha. De van annyi önbizalmam, hogy ki merjek állni magamért vagy másokért és mindezt egyre asszertívebben, egyre kevésbé romboló módon, ami szerintem hatalmas siker, sok olyan területen megállok a magam lábán egyedül is, ahol korábban nagyon elveszettnek éreztem magam. Sajnos autót vezetni nem tudok és nem is hiszem, hogy ezen a téren fejlődnöm kéne, ismerem magam annyira, hogy mindenkinek jobb, ha nem ülök a volán mögé. Viszont ez az egy még mindig nagyon behatárolja a lehetőségeimet. Emiatt érzem magam kiszolgáltatva egyedül.

Idegenek közt még mindig nehezen oldódok és akkor is, ha nagy társaság van együtt. De saját magamhoz képest óriási a változás.