Beleszerettem egy emberbe, akit először csúnyának tartottam, ahogyan mások is, ám megismertem és egyszerűen megszépült a szemeimben. Létezik ilyen?

Biztos létezik. Én nem láttam csúnyának, de olyan kb. semmilyennek. Az emlékeimben ott van egy alacsony semmi extra srác. Még azon is gondolkoztam, hogy jobb, ha nem beszélgetek vele többé ennyit, nehogy szegény félreértse.

Aztán egyszer megláttam őt szemébe húzott sapival sötét kabátban és belém csapott a villám. 8 éven át őt tartottam a legjobb pasinak a világon. Olyan kisebbségi komplexusom volt mellette, hogy az őrület. Imádtam az arcát, a haját, az alakját. Tiszta nimfománt csinált belőlem.

Törölt minden korábbi szerelmet a fejemből.

Aztán kiábrándultam belőle egy pillanat alatt, amikor nem állt ki mellettem egy nagyon nagy konfliktusban. És az a fura, hogy azonnal megcsúnyult a szememben. Alacsonynak látom. A fogai csálék és ezt 8 éven át észre se vettem! Fura elgondolni is, hogy mennyit csókolóztunk főleg az első években. Már arra is gondoltam, hogy talán akkor még nem voltak csálék a fogai? Időnként zavar a szaga, holott azelőtt az izzadtságszagát is imádtam. Ráadásul a gerinctelenségében megláttam benne az anyját és a legdurvább az, hogy az arcvonásaiban is. Visszanézve a képeket, az elején is ennyire hasonlított az anyjára. De csak most zavar ennyire. Megnéztem az esküvői videónkat is és már azon se tetszik.

Ha megkedvelek valakit, akkor egyre vonzóbbnak látom és egy idő után megkedvelem az apró szépséghibáit is, és ehhez szerelmesnek se kell lennem. De ez csak akkor működik nálam, ha alapból vonzódtam hozzá valamennyire.

25/F