Aki 20/30-as éveiben érzelmileg túlérzékeny volt, majd valamit csinált és nem lett! Mit csináltál?

Ilyen vagyok. Kőkeményen és sokat dolgoztam magamon, mire megváltozott a hozzáállásom.

Rá kellett jönnöm, hogy az élet igazságtalan, és nem kompenzál semmit. Hiába rinyálok bármiért.

Ami kell nekem, azt el kell vennem - tisztességesen, különben nem tudnék a tükörbe nézni.

Elszigetelődtem a társadalomtól, alig néhány emberrel tartom a kapcsolatot (mármint ami nem szakmai). Ezt egyáltalán nem bánom, mert a mainstreammel sohasem értettem egyet.

A túlzott empátiával úgy vagyok, hogy - mivel a hivatásom az, hogy segítsek embereken - megteszem, ami tőlem telik. Akin nem lehet segíteni - mert sajnos ilyen is van - , azt elengedem.

Ez utóbbi komoly lecke volt, de sok ilyen ember van.

"intellektuálisan tudja, hogy az érzései gyökerestül egy más helyről származnak mint ahogyan egy egészséges embernél van, de mégis nehezére esik érezni is, mintsem csak tudni, hogy mit kellene"

Ezt sajnos sokadszori átolvasásra sem sikerült értelmeznem. Lehet, hogy csak késő van már hozzá.

"Mennyi idős vagy, mennyi időbe tellett ez az átalakulás és mikor kezdted?"

37 éves vagyok. A másik kérdés már fogósabb. Talán 2010-re mondanám azt, hogy erősen éreztem, hogy változnom kell. Akkor kezdődött. 2017 körül gyorsult fel jelentősen.

Így már jobban értem, bár továbbra is bonyolult nekem már este 11-kor. :)

A múltamat folyamatosan fel kell dolgoznom, ezzel tisztában vagyok. Mindig is törekedtem arra, hogy objektíven tekintsek a saját életemre, bármilyen nehéz is ez.

A múlt eseményeihez kapcsolat érzelmeket igyekszem elengedni. Van, amit nem fog sikerülni, ezekkel már békét kötöttem. Az indulat az, amit mindegyikből igyekszem kiölni, váltakozó sikerrel.