Le lehet erről szoktatni mèg valahogy?

Az anyám teljesen megszállott. Csak a munkahelyével törődik, meg a kollégáival. Ünnepektől függetlenül is mindig a munkahelyével van elfoglalva. Nem tudja lezárni, hiába ért véget egy munkanap és hiába ért haza. Telefonálgat órákat a kollégáival is, pedig nem főnök. Sima alkalmazott, szóval nem is arról van szó, hogy minden percben van valami fontos tennivaló. Borzasztó irritáló most is, Karácsonykor is. Egyszerűen mintha leszarná a családot és szándékosan megpróbálna kibújni minden alól. Apám főzött, én rendet raktam, anyám az egy dolog hogy még 24-én dolgozott délutánig. Sokan dolgoznak mèg ilyenkor, de egyrészt több, mint 20 éve dolgozik már ugyanott szóval igazán kérhetné egyszer az életben, hogy néha ő kapjon szabadnapot pont ezekre a napokra. Másrészt a Karácsony előtti napokban neki állt sütni, azt hittük a családnak készíti, erre másnap reggel felpakolt és elvitt mindent a munkahelyére. Persze arra már a munkahely miatt nem volt ideje, hogy itthonra is süssön. Komplett tortát meg mézeskalácsot vitt be a munkahelyre, itthon meg nem maradt semmi. Tök nagy csalódás volt. Aztán hazaért 24-én délután, gyorsan átadtuk az ajándékot, lett volna közös kajálás, erre fogta magát beült a nappaliba a tányérjával, megette az ételt, aztán elaludt. -.-

Mondhatom egy élmény volt.

Megértem, ha fáradt a munka miatt, de ezek szerint nem annyira fáradt, hogy ne tudjon a kollégáknak sütni. Meg tényleg nem értem, ha ennyire fárasztja a munka akkor kérjen szabadságot, csak meglehet oldani valahogy 20 év után. Nem új ember ott. Viszont ez így nagyon szar érzés, hogy a munkahelyet meg a kollégákat körbe ugrálja, mi velünk meg elalszik a karácsonyi vacsora közben. Arról nem is beszélve, hogy annyira nem volt képbe, hogy meg sem nézte kinek mit ad oda, ajándékosztáskor apámnak rossz csomagot adott oda... később derült csak ki, utána meg ott vihogott magán. Szerintem ez tök sértő, hogy nem képes ennyire tiszteletben tartani a másikat. Még csak nem is az ugyanolyan csomagoló papír miatt volt, sima dísz zacskóban volt, csak bele kellett volna néznie. Alvás után átmentünk volna a szomszédba nagymamámhoz, erre leállt kb hisztizni, hogy majd később, hova rohanunk stb. Aztán végig még mamámnál voltunk játszotta az eszét, mèg a hülye is látta hogy semmi kedve ott lenni. Nem képes egy órát eltölteni karàcsonykor a család társaságában. A mamától kapott ajándékot meg sem nèzte rendesen, vègig hangosan ásítozott, kopogott a körmével, meg előadta magát még ott voltunk. Aztán hazamentünk és leült telefonozni a nappaliba...

Fantasztikus karácsony volt idén is.