Más is érzi úgy, hogy megváltoztatta a karantén?
17 éves lány vagyok. Március óta szinte csak a szobámban vagyok, a nyári szünetben is óvakodtam mindenféle összejöveteltől, baráti találkozóktól, még akkor is, ha az összes barátom elment. Nagyon szívesen jártam - keltem a belvárosban, szinte naponta volt programom iskola után, mindig beültem valahová a barátaimmal, vagy csak szimplán egyedül. Társasági embernek tartom (vagy tartottam) magamat.
Most viszont már alig vágyom ki a házból. Annyira, de annyira fáj a lelkemnek, de azt hiszem, hogy be kell valljam: mostanság a legjobban egyedül érzem magamat. Ha olvasok, tanulok, sorozatot nézek a szobámban. Ha a családdal együtt vacsorázunk, akkor is alig várom, hogy mehessek vissza a szobámba. És ez fáj a legjobban. Annyira szeretem őket, de egyszerűen néha vannak napok, amikor zavar az emberi társaság. Az sem könnyít a helyzetemen, hogy 27-én töltöm a 18-at és hát... Nem így terveztem..
Kérlek osszátok meg velem az érzéseiteket, mert jelenleg sírógörcsöm van. Én nem ez az ember voltam.
Emberfóbiàs lettem.
Multkor céges èrtekezlet aztàn neki àlltak meselni hogy kinek melyik rokona virusos.
Kezdtem ugy érezni mintha vmi lepraterepre kerültem volna. Otton fürdés ruhamosàs erös vegyszerrel..es azon agyalok hogy mièrt nem mondtàk elöre mert akkor el sem megyek. Meg miert nincsenek az ilyenek karanténban?
*rokonunk is nagy elánnal jön x helyröl hozzànk. Hàt nekem kellemetlen azolni hogy oké hogy családtagok, de...
Most még a karàcsonytol is rettegek
Én korábban egy hosszú átalakulás után lettem kicsit kevésbé antiszoc, előtte utáltam nagyon az emberek társaságát.
Aztán jött a covid, és örültem mint majom a farkának, hogy végre nem kell találkozom senkivel személyesen. Végre saját magam lehetek. Ez volt tavasszal
Viszont nyáron, amikor ki lehetett már menni, én lepődtem meg a leginkább, mert örültem hogy emberek közt lehetek. Most is megvan ez az érzés, élénken emlékszem.
Az őszi lezárás meg korlátozás nekem olyan mint mint minden tél: egyre hosszabbak az éjszakák, a sötét időszak, egyre komorabb minden. Varom a tavaszt már nagyon. Nem is annyira az embereket, hanem hogy mozdulhassak valamerre. Csavarogni szeretnék, céltalanul sétálni. Mergelődni azon hogy minek jár a sok bolond a plázákba.
Szóval nekem kicsit más, de nagyon is megértelek
Egyáltalán nem változtam.
Ja de most még kevésbé hiszem el amit mondanak a Tv-ben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!