Amikor zsákutcának élsz vagy éltél meg valamit, mi vezetett ki belöle? Amikor pl azt látod minden ajto zàrva elötted, nincs segitség, neked kell kilogikàzni a megoldàst, nincs már több ötleted sem, de kvàzi vészhelyzetben vagy.

Az agyamnak nem jo szerintem a "sakkozo", elemzö, tervezö, ligikai, kognitiv képessége, az biztos.

Egyre nagyobb gödröket ások magamnak ohatatlanul is amiböl ha apránként is, de ki kellene másznom, nem is hogy kimászni, de eleve a siker felé vezetni az életem és nem a csőd felé.

Folyamat hozok rossz döntéseket mert ugye nem lattam elöre mi lesz (pl suliválasztás, lakhelyválasztás), korlátozott lehetösegeim vannak(anyagi problemak, segitö kezek hiànya etc)

Minden zsákutcának tünik miközben mások meg élnek lubickolva mint hal a vízben.

Ugy erzem neha magam mintha mindenki luxushajon hepàzna, miközben én mellettük mellény nélkül vergödnék egy süllyedö tutajon ugyanott ugyanolyan körülmények között.

Minden ismerösöm halad az évek alatt elöre apránként, nekem meg egyre rosszabb minden nem elöre, hàtra haladok. Csőstől jönnek a bajok, a tanàr diszkriminàl, ellenem áskàlodik stb. Barátom lelépett 3 éve nincs màs. Munkahelyet nem talàlok suli mellé ahova betudnék jàrni. Stb stb

Mint egy magatehetetlen vagyok, miközben amugy semminek nem lenne akadàlya, ép, egészséges vagyok stb