Hálásak vagytok a nagyszülőknek hogy megmutatták régen, milyen az igazi természetközeli élet,hogy kell szeretni a a természetet?

Nem a nagyszüleimnek hála szerettem meg a természetjárást, ugyanis mindketten városiak, sose szerettek annyira túrázni. Kisebb kirándulásokra elmennek, de semmi megerőltetőre.

A szüleimnek hála szerettem meg az erdők világát, mert mindig vittek engem és az öcsémet a Mátrába és a Bükkbe, később az Alpokba.

Ellenben nem értek egyet azzal, hogy az általad leírt változat a normális élet, mert nem az. Mindenkinek másra van igénye és pont ez a helyes. Ha valaki egy farmot üzemeltet és ott él, az normális. Ha valaki a belvárosban él, hogy közel legyen mindenhez, az normális.

Jelenleg egy olyan országban vagyok egyetemista, ami tele van hegyekkel, völgyekkel és erdőkkel. Van olyan baráti köröm, akikkel több napos túrákra megyünk és ilyenkor is telefont csak azért viszünk, hogyha baj történne, tudjuk értesíteni a hegyi mentőket.

Emellett ugyanúgy igényem van más típusú szórakozásokra, legyen az koncert, színház, mozi, gyakorlatilag bármi. A legnagyobb butaság egy síkra leszűkíteni valamit és azt megnevezni normálisnak.

Egy főváros belvárosi részén élek, és ugyanúgy rengeteg nagyon jó dolog van, de emellett megvan az igényem a természetre is. Sose élnék faluban, mert sok dologra nem lehetne lehetőségem, amire most van.

A lényeg az, hogy valóban fontos a természetismeret és tisztelet, de nem kötelező szeretni és nem attól lesz valaki normális, hogy ennek szenteli az életét.

20/L

Hát a fene tudja...

Azért némileg árnyaltabb a kép ha természet meg állatok szeretetéről van szó.

Arra emlékszem, hogy nagyszüleim, meg úgy alapvetően a környékbeliek "verve" nevelték az állatot. A macska félig vad volt, mert tudta hol a helye 2-3 seprű csapás után. A kutya ha rossz olt, vagy megette a tyúot akkor félholtra verték abból értett. Meg ott voltak bezárva, láncra verve az ebek.

Meg amikor a szomszédnál visít a disznó 3 napja, meg a vájút borongatja mert nem kapott enni. A "gazdája" meg részegen döglik bent.

Olyan hogy oltaás, ivartalanítás? Úgy voltak vele a kutya, macska hulló állat. Ha beteg lett agyon verték és elásták a kertven. A macska ha vemhes lett akkor néhanapján kiválasztottak 1-1 kiscicát, a többit meg bele fojtották egy vödör vízbe.

De a teheneket is verve hajtották az iskola előtt, rossz volt nézni.

Plusz nálunk mindenki kutyát tartott és tart a mai napig, amiből nyilván 1-2 szabadon kolbászol az utcán, a többi meg ugatja egész este. Komolyan mondom, ha haza megyek vidékre szerintem nincs este, hogy nyugodtan lehetne aludni. Nyilván ez is helyfüggő.

Azt hozzá tenném a mai emberekben is megvan a természet szeretete, természet iránti vágy. Másrészt az állatok szeretete is. Manapság sokkal tudatosabban tartanak kutyát, macskát, szinte családtagként nevelve. Mivel az is, bent él velük a lakásban, velük van az élet szebb, rosszabb pillanataiban.

Plusz manapság már nem annyira a saját állat, saját kert, saját nyaraló a minden. A "birtoklás" helyett sokkal többen költenek a "pillanatnyi" élvezetekre. Természetjárás, túrák, kiránsdulások, utazások.

Ha bele gondolsz velszel milliókért nyaralót a semmi közepén és annyi, ott ülhetsz minden nyáron pár hetet. Vagy mondhatod azt, hogy ennyi pénzből inkább kiveszel évente egy kisebb nyaralót máshol, vagy elutazol máshova, ugyanannyi lesz a végén, csak sokkal változatosabban éled meg.

Egy egybe függ a mai egyén központú élettel. Ami nem negatív értelemben csak mint tény értendő. Már sokan nem is akarnak gyereket, vagy nem vállalnak, helyette megélik az életüket és kész. Nem arról szól minden, hogy hogyan teremtsék meg a következő generációnak a lakást, autót, tanulmányi lehetőségeket. Egyszerűen élik az életüket és élvezik azt. Ez is egy szempont.

Amúgy itthoni ember elég szerencsés ha természetről van szó. Hiszen van egy csomó szép kirándulási, túrázási lehetőségünk. Egy-egy teljesítménytúrán százak vagy ezrek is indulnak. Utóbbi már a túl sok kategória. De hétvégente tele az erdő emberekkel.

Lehet sátrazni, piknikezni. Közben nagyon félned sem kell sem természeti csapástól, sem vadállatoktól.