Manapság miért ekkora sértés egy nőre nézve az, ha "eltarják", ha otthon van a családdal?
Ami természetesen nem arról szól, hogy el lenne tartva, hiszen elvégzi azt a munkát, ami mindig is, mióta ember az ember, a nő feladata volt. Kiveszi a maga részét ugyanúgy a közös életből, mint egy férfi, csak ő a háztartásban, nem a frontvonalban, nem a pénzkeresésben. A leosztás mindig is az volt, hogy a férfi "harcol", "vadászik", teszi kockára az életét azért, hogy este táplálék legyen az asztalon. Eközben a nő az otthon biztonságos melegében őrzi a tüzet és vigyáz a gyerekekre. Egyik munka sem kisebb a másiknál.
Persze, ez ma már sajnos sokszor nem kivitelezhető, mert szükség van két keresetre. Értem, hogy ez az évmilliók óta hagyományos rendszer megborult. De miért egyenesen sértés az, ha én férfiként arra törekszem, hogy a párom otthon tudjon lenni munkahely nélkül és a gyerekkel, a családdal foglalkozzon teljes idejében? Miért kell megsértődni ezen és azt levezetni, hogy én "csak" erre tartnám őt? Mármint "csak" arra, hogy büszke anya legyen, aki tisztességesen, lelkileg is egészségesen felneveli a gyerekünket? Ha senki nincs otthon a gyerekkel, csak bölcsi van meg dadus, vagy még ezek sem, akkor az a gyerek nem nevelést kap, csak nevelődik. Persze a enveléshez érzelmeket, becsületes, tisztességes életre ösztönző értékrendet is át kellene tudni adni, és erre a legtöbb nő és férfi manapság már sajnos nem képes.
válasza:#9 Cuki vagy, de nem téged kérdeztelek. Több olyan ismerősöm, barátnőm van, akinek semmi gondja sincs / sem lenne a főállású anyasággal. Amíg mindkét félnek így a jó örülök a boldogságuknak :)
A Kérdezőt próbáltam rávenni arra, hogy kezdjen el gondolkodni.
Pl. abba az irányba, hogy ahogy ő tanult, munkába állt, felépítette a karrierjét, úgy a nő is. Ha élvezi azt, amit csinál, büszke arra, amit felépített, nem biztos, hogy - huss és pöcc -szívesen hagyná ott, csak azért, mert valaki azt mondta.
Nőknél ez miért is lenne más?
Esetleg abban az irányba, hogy 24/7 a gyermekekkel otthon lenni nem biztos, hogy akkora katartikus élmény, ahogy ő elképzeli. Nap közben vigyáz a gyerekre, homeschooling, főzés, takarítás, aztán hazajön a férj. Még ha egészséges módon eljárnak együtt is, külön-külön is, valakinek ez már túl ingerszegény lenne.
Több, kisgyermekes anyuka ismerősöm, rokonom, barátom borult már meg attól az 1-2 évtől is, amikor a gyereknek szinte folyamatosan szüksége volt rá.
Vagy szarul érezné-e a magát, ha saját maga miatt kérne pénzt? Pl. van egy drága hobbija: drónozik, makettezik, gamer, vitorlázik, régi autókat újít fel stb.
Mennyire riasztaná meg, ha egy másik EMBERtől kellene függenie?
Az emberek változnak, az emberek hibáznak, éppen ettől vagyunk emberiek. Az élet meg dobhat olyat, hogy az otthon maradó félnek mégis munkába kelljen állnia és akkor ott áll gyakorlat, referencia, tapasztalat nélkül.
Pl. a kenyérkereső vállalkozása csődbe megy, ami erőteljesen realitás manapság. Vagy -bár félrelépés nem történik- megromlik valami miatt a kapcsolat.
NAGYON nem szeretem, amikor a másik nemet űrlényként kezelik, amikor némi empátiával és logikával rá lehet jönni megoldásra. (Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy volt alkalmam ugyanezt a kérdést élesben feltenni a páromnak.)
#8 voltam, lehet folytatni a kövezésem.
válasza:Közös háztartásban a házimunka közös, én ezt láttam a szüleimtől, ebben nőttem fel, nekem ez a normális.
Ráadásul volt a családomban háztartásbeli, és azt is láttam, hogy ez mennyire kiszolgáltatottá tette. Nem kell elválni, hogy az eltartott nőnek rosszra forduljon a sorsa, elég, ha a férfival történik egy baleset, lerokkan, meghal... Anyám szülőfalujában volt idén, hogy a férj nem ért haza, autóbaleset, nem is ő volt a hibás, de ő halt meg, a párja egyedül maradt terhesen.
válasza:Engem nagyszülők neveltek és tapasztaltam, milyen előnyei vannak annak, ha nem a hajszolt életvitelben élünk. (Nagyapám nyugdíj mellett egész sokáig dolgozott. Tehát ilyen kb talán 8 éves koromig a hagyományos családmodellben éltem.)
Most hogy több, mint 4 éve dolgozom, voltak már azért kollégáim.
Azok a kiegyensúlyozottak, nyugodtak, kevésbé rohanósok, akiknél az anyuka vagy otthon van, vagy legalábbis csak részmunkaidőben dolgozik.
Az egyénnek, a társadalomnak és a Földnek se jó ez a rohanás.
Az meg nem érv, hogy a férjjel is történhet valami.
Egyfelől akkor is elmehet dolgozni a feleség, másfelől az egész életben történhet bármi. Ennyi erővel élni se merjünk.
28N
válasza:Itt, Angliaban a nok fele otthon van, akkor is, ha a gyerekek felnottek es nem vegez hazimunkat. Inkabb onkenteskedik, vagy ha karrierje van, a hivatas, nem a penzszerzes miatt dolgozik.
Nekunk nincs gyerekunk, se oldalagi rokonok. Mindenunk megvan, amire mi vagyunk, tobb penz nem kell. Miert vennem el attol az allasat, akinek tenyleg szuksege van ra. Meg hazimunkat sem en vegzek, hanem a ferjem.
Novenyeket nemesitek, festek, turazom kedvtelesbol, tessek akkor lenezni.
8: akkor őszinte választ adok.
Eleve hamis felvetésből indulsz ki, ugyanis az általam vázolt helyzet nem engedheti meg egy nő számára azt, hogy a mai értelemben vett "karriere" legyen.
Ma az a krédó és a diktátum, hogy te valamiben sikeresnek kell legyél, ami persze mi másban is nyilvánulhat meg, mint hogy sok lóvét viszel haza. Pontosabban fogalmazva: ha sok pénzt viszel haza, akár lehetsz sikertelen is, az átlag proli szemében akkor sikeres leszel, és tisztelni fognak.
Ez a mai norma, ez a mai "értékrend", amiből éppen a lényeg, a gyereknevelés és család fontossága marad ki, aztán megy a csodálkozás, hogy esnek szét a családok, mert az emebreknek nincs idejük egymásra. De amúgy sem képesek szeretetet adni, mert mindenük a pénz lett. A gyereknevelés, gondoskodás, tisztesség, becsület, ezek ma nem értékek, ezek ma nem menő dolgok. Ehelyett az okosság, az adóvisszaigénylés- és elkerülés, fű alatt nagy pénz csinálás, ezek az értékek.
A gond az, hgoy a hozzád hasonlóak a karriert úgy látják, hogy ez a legteteje mindennek, ez az élet esszenciája. Azt elfelejtik, hogy az élet igazi értelme nem a sok munka sok pénzért, hanem az összetartó család megteremtése. Családanyának lenni pedig nem ciki és nem szégyen, hanem büszkeség kellene legyen, mert egy nő számára ez a legmagasabbrendűbb emberi szint, amit élete során elérhet. Nem a taposás és hajtás és a 20 évvel korábban való megdöglés a sok stressztől, amit a férfiak benyelnek. Nem kéne ezt irigyelni, mert nem irigylésre méltó.
Remélem, kielégítő voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!