Van olyan dolog, amit régen ki nem állhattál, hallani sem akartál róla, azonban "kipróbáltad"/megismerted és beláttad, hogy annyira nem is rossz?
Lehet ez egy ember is, egy zenestílus, egy étel, egy szokás, egy ruhadarab.
Bármi amit el tudsz képzelni. Írjatok ilyen történeteket, hogy mi volt az, és hogyan kedvelted meg mégis. :)
Nekem pl. régen hányingerem volt Mr. Bustától AK 26 és az egész RTM szekciótól. Bárki szót ejtett róla meg tudtam volna verni, kikapcsoltattam vele ha bekapcsolta valaki a zenelejátszón stb.
Azonban utólag mikor magamtól kattintottam rá 1-2 zenéjükre, hogy "na akkor lássuk mi is ez a nagyon szar amit utálok", rájöttem, hogy tényleg utálom mert szar, de mégis találtam 1-2 zenét amit kívülről tudok azóta tőlük, és elfogadtam, hogy tényleg van 1-2 jó számuk. Így pedig őket, mint embereket is meg tudtam kedvelni egy kicsit.
Vagy ilyen volt pl. a sárgadinnye. Kiskoromban belémrögzült, hogy utálom a sárgadinnyét, mert az mégsem görögdinnye és én az utóbbiba voltam belebuzulva. Ha kértem, hogy hozzon anya dinnyét haza, akkor ő 1x sárgadinnyét hozott, és ez akkora trauma volt, hogy csak azért sem kóstoltam meg, hanem bebeszéltem magamnak, hogy én utálom a sárgadinnyét.
Aztán évek múlva 1x megkóstoltam, és azóta nem bírom megállni, hogy ne egyek meg egybe egy egészet.
Hasonló dolgokra gondoltam, hogy írjatok.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
A templom. Nem tartom magam vallásgyakorló embernek, nagyon erősen materialista világnézetem volt, de ez már azóta meglazult.
A templomot szinte utáltam, az egyházzal kötöttem össze, eszembe jutottak mindig az álszent emberek, akik a templomban jók, a valóságban viszont mindenkit, akit tudnak kibeszélnek és megítélnek.
Utána meghalt a gyerekkori legjobb barátnőm, és a covid miatt nem tudtam elutazni külföldre a temetésre. Akkor értettem meg, hogy a templomba-járás inkább kulturális tradíció, nem kizárólag vallásos. Hetente jártam vasárnapi misékre, mert úgy éreztem, hogy ott lassanként fel tudom dolgozni a halálát, el tudom őt “temetni”.
Ennyi, továbbra sem tértem meg, viszont most már érzem a kulturális jelentőségét, ami szerintem genetikailag az emberbe van kódolva. Később megtudtam, hogy sok szintén nem vallásos ismerősöm is néha eljár csak a hangulat és a lelki megnyugvás kedvéért.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nekem a szörfözés volt ilyen.
Kaja terén pedig a kocsonya. Gyerekkorban szabályosan utáltam. Most imádom.
N/33
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!