Mit érezhet az az ember, aki a saját, régen látott unokatestvérétől megkérdezi, hogy "Mióta is tegeződünk?"?

Ha nem hallottam volna személyesen ezt a beszélgetést, el sem hittem volna, hogy ilyen lehet. A barátom és az ő unokanővére között zajlott le ez a beszélgetés. Mindketten 30-on felül vannak, és úgy 3 év korkülönbség van köztük. Utoljára úgy 15 éve találkoztak. A "Szia, mi újság?" kérdésre jött válaszul a fent leírt válasz, egy "Jó napot!" köszönés után.

Sose értettem az ilyen embereket. A volt irodalomtanáromra emlékeztet, őt se volt senkinek sem szabad tegeznie, a kollégáinak sem. És ő a saját elmondása szerint azért nem tanult meg angolul az alapnál jobban, mert abban nincs magázás és ő azt nem viseli el.

Az ilyen emberek fejében mi játszódik le? Egyáltalán hogyan juthatnak el ide? Ez valami gyerekkori traumára vezethető vissza? Mert én nem tudom elképzelni, hogy egy értelmes, ép eszű embernek ilyen hozzáállása legyen.