Miért vagyok ilyen és ezen lehet változtatni?
Sziasztok.
Hosszú lesz így olyan olvassa el aki nem lusta.
Általános iskolában kedődtek a dolgok, főleg felsőben. Akkor valamiért kerültek a lányok, ők kialakítottak egy klikket amibe nem vettek be. PEdig én azt hittem a barátjuk vagyok. Egy lány fülbevalóját se engedték hogy keressem mivel úgy már többen lógnánk és az feltűnő, ekkor szóltam hogy mindenből kihagynak és elég akkor persze csak engedték. Máskor meg egyik barátnőmet vártuk haza és csináltunk nekii ilyen üdvözlő feliratot depersze ebből is ki akartak hagyni de én direkt ksizáltam mivel ő az én barátom is volt,akit persze később ünnepeltem egyedül. Később a fiúk kezdtek csúfolni és zombinak hívni,akkor foglalmam sevolt miért de később rájöttem mert a járásom fura volt. Akkor a fiúk alapból valamiért mindig undorodtak tőlem, ebédnél is elültek,ami szörnyű volt, táncórán undor képet vágtak. Nem értem mi volt velem a baj míg más lányokkal nem volt ilyen. Mindenki elkönyvelt csendesnek. ÁLtalánosban egész jól megvoltam ezek ellenére. Utána mikor iskolát kellet keresni nem voltak terveim, család döntött. Egyik suliban egy lány üldözött elésa többi toxikus társa. Először barátkozni akartam vele, de hirtelen mintha kicserélték volna és barátkoás helyett egyből "én nem ülök melé" hangosan mikor bejött a terembe mindenki hallatára, majd tesin hallottam hogy kibeszélt a többieknek, hogy Én micsoda lerázhatatlan pióca vagyok, folyton követem és ilyenek. Pedig semmi rossz szándék nem volt bennem csak barátkozni akartam volna. Ezután nyilván kerültem és mégis folyotn mondogatta hogy mért követsz? Egyszer a metróaluljáró túloldaláról kiabált át nekem mikor látta hogy 2 másik lánnyal csevegek És ezt mondta "na már őket kezded követni?" vagy ilyesmit. De kb. afull metró hallatára. Olyan ciki volt. Utána tesin megizzadtam eléggé és óra végén mindenki kb. menekült előlem mintha veszély lennék csak páran voltak kedvesek. Mikor vártunk a tanárra a teremnél, ez a csaj mindenkivel közölte hogy minden ablakot ki kell nyitni és én nem ülök mellé..nainnen kezdtem el lógni, mert képtelen voltam szembenézni ezzel a szégyennel. Ja a legjobb mikor ugye hallottam mikor kibeszélt, utána észrevette hogy meghallottam és utána mindenkinek körbe mesélte hangosan hogy ő meghallotta hogy kibeszéltem és direkt hogy halljam,majd bocsánatot akart kértni én persze elmentem. Ez volt az első suliban, utána a másikban nem voltak ilyen emberek, inkább ezek miatt érzetem hogy rajtam nevetnek mikor nem, féltem tesin átöltözni meg hazudtam hogy nincs nálam cucc de hamar rájöttek. Itt se bírtam sokáig. Majd végén találtam egy jó iksolát ahol kibirtam 3 évet és utána egy 2 év érettségit ami persze nem sikerült. Persze mindenhol eddig elkönyveltek a csendes visszahúzódó lánykának. Sosem volt jó döntésem.Ezek miatt alakulhatott ki ez az ocd kényszer rituálék is mint minden falat megérintek, szimmetrikusan kell megérintem a dolgokat és ilyesmik. Bár orsvosnál sosem voltam de neten kérdezgettem és sokan állapították meg hogy ez igen is OCD..senki nem tudja csak én. Sokszor voltak öngyilkos napjaim, de mindig észhez tértem. Depressziós is voltam évek alatt. Jelenleg munkát nem tudok vállalni a félelmeim miatt, hiába kapok ajánlatokat de nem megy. Stílust se tudok kialakítani körülöttem ami zavar. Nagyon elpazaroltam az életemet. Sose lettem az aki akartam bár ezt amúgy se tudtam. Régebben kertész akartam lenni de sose jött össze. Mostmár hogy nem járok suliba minnál jobban hiányzik, főleg a jó suli amit kifogtam. MEgöl a tudat, hogy már nemm sulizhatok rendesen és csak dolgoznom kell életem végéig. Mit tanácsoltok mihez kezdjek? TÉnyleg reménytelen lennék? Párkapcsolatot se tervezek mielőtt írnátok, mert lelkileg, fizikailag se lennék rá kész sosem. Mindent elrontottam és most úgy telnek napok, hogy egyszer majd csak elkezdek dolgozni azt várom a megkímélő halált. Sose hittem a menynben vagy a pokolban így mindegy mi vár rám. Egyenlőre ennyit szerettem volna. köszönöm ha idág elolvastad és ha tudnál segíteni. Szeretném ha nem szűkszavú válaszolók írnának hanem akik ténylegesen tudnak írni erről valamit. KÖSZÖNÖM! 22L
És most hogyan élsz, a szüleiddel laksz és otthon vagy egész nap?
Az életedet nem rontottad el, még csak 22éves vagy, bármit elérhetsz, de ha egyedül nem tudod megoldani, vagy az ismerőseid, esetleg az itteni ismeretlenek nem tudnak segíteni, akkor érdemes pszichológushoz fordulnod. Ne várj 5-10-20 évet! Bár sohasem késő, azért mégis jobb minél előbb jó irányba változtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!