"Tud" az ember többször is ugyanolyan szerelmes lenni az életében, mint a legelső nagy szerelmébe?

Biztosan megvan nektek még az az érzés, amikor a legelső hatalmas szerelmetekkel akartatok minden másodperceteket tölteni, már gyereket meg házasságot terveztetek tizenévesen, és minden órában örökkét igértetek egymásnak. Öngyilkosok akartatok lenni szakítás után, és bármit megtettetek volna, hogy ismét újra együtt lehessetek.

Hála az égnek nekem ez már megadatott. Azonban ennek már 5 éve lassan. Azóta rengeteg lánnyal ismerkedtem már, tényleg sokféle, különböző típusuak stb. De egyiknél sem éreztem még csak a felét sem ezeknek a dolgoknak, esetleg 1x a negyedét nagyon rövid ideig.

Bele kell törődjek abba, hogy olyan érzésem már soha nem lesz senkivel, mint a legelsővel, csak egyszerűen majd ha jön, akkor ragadjak le a racionálisan legmegfelelőbb partnernél és éljem le az életem "szimplán" szeretetben és biztonságban? Ennek nem igazán látnám értelmét, csak a korlátozás részét.

Nektek mik a tapasztalataitok és véleményetek erről a témáról?