Miután emberekkel dolgozom teljesen energia nélkülinek érzem magam, miért? Voltatok így?

Kb egy ève kezdtem el műkörmöskènt dolgozni. Több mindent próbáltam már, de úgy èrzem ez a tevékenység az, amit mindig is szeretnèk csinálni, ahol alkothatok és egyben a munkám lehet. Van èrzèkem hozzá, nagyon motivált vagyok ès komoly terveim vannak, csak egy gond van ... Nehèz emberekkel dolgoznom. Türelmes vagyok, ezzel nincs gond, viszont miután több órát kell foglalkoznom velük, a végére úgy érzem magam mint akit kifacsartak. Kedves, aranyos vendègeim vannak, de pl a beszèdesebbekkel elég 2 óra ès utána teljesen kifáradok, szó szerint mintha az energiámat szívták volna le, nem tudom mièrt. Én alapból nem vagyok túl beszèdes termèszetű, idegenekkel pláne nem, de tudom, hogy nem ülhetek órákat szótlanul a vendèggel, mert ő sem èreznè jól magát. Szóval próbálok kommunikálni is, közben meg vègzem az amúgyis nagy koncentrációt igénylő aprólékos munkám és nagyon terhelőnek èrzem. Főleg olyankor, ha rengeteget beszèl a vendèg, ės az élete minden apró történéseit elmeséli nekem:)) Utána kb mintha semmire sem lennèk jó, eltájolt vagyok egész nap, nehéz koncentrálnom, mintha kiègne az agyam😅.

Ti èreztetek már így? Mit tehetek ellene? Nem szeretnèm emiatt feladni ezt a szeretett tevèkenysèget, de tény hogy napi max 2 vendègből (amennyire van energiám) nem lesz nagy karrierem.

Ha tudtok valami tippet, tanácsot, olvasnivalót, szívesen fogadom.