Miért nem érdekel semmilyen információ?

Egyik fülemen be, másikon ki. Bármit mondanak nekem. Nem direkt pedig. És mégis, pont nem érdekel, ha valaki beszél hozzám. Tudok valakire pár másodeprecig figyelni, aztán elvarázsolódok. Kikapcsol az agyam, vagy én nemtudom. Elleszek a saját világomban, miközben a másik beszél. Maximum a csajok érdekelnek, ha ők beszélnek, mint egy igazi simp, mindent is megjegyzek. 21 éves szűz fiúként, akinek sosem volt még csak kézfogása sem és a párkapcsolatról is csak hírből hallok. A fiúknál, hát, pont lefosom mit hadarnak, legyen az éppen aktuális legjobb haverom, 2 perc múlva elfelejtem, hogy beszélt-e hozzám valaki vagy nem. Pont emiatt utál meg midnenki, mert senkire sem figyelek. De nem direkt, sőt küzködöm, hogy érdekeljem amiket beszélnek hozzám, meg akarok változni, de amint elkezdenek beszélni... nem létezek a beszélgetés közben. És pár perc után, mondál valamit? Teljesen felejtős vagyok, ha a fejem nem lenne a nyakamhoz rögzítve, azt is elhagynám. Elvagyok a saját világomban, de nem gondolkodom aktívan, hanem így, csurog a nyál a számból, teljesen agyilag zokni vagyok. Ez olyan 5-6 éve van, amikor teljesen kiégtem az életből, mert 110%-on pörögtem nulla pihenéssel a családom maximalista nevelése miatt, mert a 4,9-es átlag is rossznak számított, de az 5.0 is ejnye-bejnye, miért nem csillagos 6-os. Olyan 15 éves korom óta pedig, hát gondolkodni sem tudok. Ami az egyetemen nem igazán jó, mert előadás legelején bealszom, mert megunom a zokniságot. Minden beszédet, ami felém irányul direktbe, kizárok körülöttem. Ez mi?