November 10. az utolsó tanítási nap?

Szerintem nincs igazad. Egyrészt nincs már sorkatonai szolgálat Magyarországon. Másrészt meg bém írod, hogy miért utálja az iskolát. Milyen tanuló? Vannak ott barátai? Szívatja őt mindenki? Vagy csak a tanárok gyökerek? Milyen iskolába jár? Mit csinál iskolán kívül?

Az, hogy örül az iskolabezárásnak, így önmagában nem jelent semmit.

Sajnos ilyen a kamaszkor, nagyon nem lehet mit tenni mert (ált barátokon kívül) senkire sem hallgatnak. Remélhetjük hogy kinövi, ha viszont nem akkor majd felnőtt fejjel kell megoldani az ebből felmerülő problémáit, ami már az ő dolga lesz.

Nagymama, annyit tehet hogy lelkileg támogatja és nem kérdezi meg túl sokszor hogy éhes-e.

(Saját tapasztalat)

18/l

Az unokád introvertált. Ez nem egy hiba, hanem egy pszichikai tulajdonság. Valószínűleg egész életében ehhez a tulajdonságához fog húzódni, szóval nem kell külön aggódni miatta, inkább olyan életpályát kell neki kitalálni, amely ezt a tulajdonságát használja ki (pl. programozó). Magát az introvertáltságot nem lehet kinőni, maximum lejjebb fokozni, de ezt magától kell az illetőnek eldöntenie és meglépnie.

Persze, kellenek a kényelmetlen dolgok az életben, hogy hozzászokjon és kiéleződjön az ember a kritikus helyzetekhez, de ezt nem feltétlen

Bocsi, véletlenül a küldésre nyomtam.

*Persze, kellenek a kényelmetlen dolgok az életben, hogy hozzászokjon és kiéleződjön az ember a kritikus helyzetekhez, de ezt nem feltétlen a középiskolában kell, hogy beteljesüljön. Én is rüheltem a középiskolát. Barbár osztálytársaim voltak, akikkel semmi közös témám nem volt.

Felesleges a sorkatonasághoz hasonlítgatni az iskolát. Attól, hogy valaminél van sokkal sz#rabb, még az adott dolog sem feltétlenül jó, legfeljebb kevésbé rossz.

A munkahely és a felnőtt élet pedig egy, a jövőjéért tevő ember számára nem feltétlenül a nyugdíjig tartó sz#pást jelenti, hanem adott esetben akár élvezheti is valaki a munkáját és lehet belőle tudatos, felelősségteljes, boldog felnőtt ember.

Egyáltalán nem kell aggódnod, kérdező, nem feltétlenül lesz valaki attól egy lecsúszott lúzer, hogy nem az iskolában éli a fénykorát. Személy szerint gyűlöltem az általánost és a gimnáziumot is, mert az osztálytársaim piszkáltak, a tanárok pedig lenéztek, egy sz#ros-hugyos hülyegyereknek tartottak függetlenül a tanulmányi és magatartásbeli teljesítményemtől. Ennek ellenére a tanulás mindig is jól ment, az engem érdeklő (és a jövőbeli karrieremhez fontos) tárgyakba rengeteg enerigát fektettem. Másfél év múlva végzek orvosin, talán nem lett belőlem mindennek az alja. Akkor kezdtem igazán élvezni az életem, mikor egyetemre kerültem és végre értelmét láttam minden nap bejárni az órákra (persze pre-covid), hasznos volt, amit megtanultam, az oktatók pedig kölcsönös tisztelettel és segítő szándékkal viszonyultak hozzám. Gimnáziumban viszont én is örömtáncot jártam volna, ha bejelentették volna az online oktatást és nem kellett volna többé etika, ének és testnevelésórákon pazarolni az időm.