Bocsánatot kellene kérnem?

Sziasztok!

24/L vagyok. Még 2017-ben megismerkedtem egy fiúval (legyen András, ő is 24) az egyetemen, volt egy elég nehéz közös óránk. Ő jelölt be face-n, elsőként viszont én írtam neki, hogy hogy csinálta meg a beadandót, mivel nekem nagyon nem ment. Face-n sokat beszélgettünk, mindenféléről.

Szemeszter vége után elhívott moziba, amire igent is mondtam. Azonban éreztem, hogy ez randiigény a részéről, és úgy nem tetszett nekem, ezért azt hazudtam, hogy van barátom. Annyit mondott, hogy ezt hamarabb is közölhettem volna. Ez volt 2017 nyár elején.

Ezután nyáron nem beszéltünk. Szeptember elején megkerestem, hogy van-e kedve együtt összeállítani az órarendet. Igent mondott, egy közös óránk lett is. Eléggé jóban lettünk, azt mondta örül, hogy barátok vagyunk. Aztán 2018 tavaszán bevallotta, hogy mindennél jobban szeret (a saját bevallása szerint úgy újévkor kezdett el kialakulni benne). Elbagatellizáltam a dolgot ilyenekkel, hogy sok a munka, meg a suli is (ez igaz is volt), és ilyeneket mondtam, hogy higgye el, hogy fontos nekem, csak nehezen bízom meg bárkiben is (az eddigi egyetlen pasim többször megvert), de nagyon kedvelem őt, és hogy az, hogy sokszor nagyon késve írok vissza, meg a bizalomhiány, ez nem kifejezetten neki szól. Ezután volt három randink 2018 nyár elejéig. Ekkor megkérdezte, hogy egy hétvégét együttöltünk-e. Épp akkor volt a Balaton Sound, amire el is mentem. Nem akartam megbántani azzal, hogy nemet mondok, ezért eltűntem előle a hétvége előtt (ezt nagyon bánom). Amikor legközelebb beszéltünk, bocsánatot kértem ezért, bár látszott rajta, hogy nem tartja őszintének (pedig igyekeztem, nem tudom, hogy sikerült).

Ezután ősz közepén beszéltünk kettőnkről, és időt kértem, hogy átgondoljam kettőnket. Mivel mindkettőnknek húzós volt a félév, erről decemberig nem beszéltünk. Akkor face-n megkérdezte, hogy a karácsony egy napját vagy a szilvesztert együttöltjük-e. Fontos, hogy akkor szeptemberben megismertem valakit, aki december elején eljegyzett, igent is mondtam, de azóta vége lett. Ezt elmondtam Andrásnak, hogy emiatt nem jó ötlet. Pár óra múlva András visszaírt, olyan alpári stílusban, hogy csak néztem. Hogy tartaléknak kellett egy esetleges gyerekhez, hogy más agyonverne a helyében, hogy a legolcsóbbnál is olcsóbb nő vagyok, ilyenek. Meg hogy mégiscsak kifejezetten neki szólt a viselkedésem, de ha mégse így lenne, akkor anno nem ő vert meg, mégis őfelé voltam bizalmatlan, és ez nagyon aljas, hogy őt büntettem.

Brutálisan összevesztünk, letiltott engem, minden közös képet törölt. Ekkor én már másik egyetemre jártam, tehát nem találkoztunk.

Tegnap történt, hogy sétáltam az utcán, és rám támadt egy pasi. A tömegben senki nem segített, de hihetetlen módon András éppen arra járt, és megmentett. Ösztönösen meg akartam ölelni, de eltolt magától, és azt mondta, még mindig megvet engem, de azért mentett meg, mert van olyan, hogy segitségnyújtás elmulasztása, és mert nem assisztálhat egy féreg kiírtásához (ez voltam én), akármennyire is megveti. Erre kitört belőlem a sírás, ő meg otthagyott.

Elgondolkoztatott az eset, hogy anno a viselkedésem nem volt megfelelő, és a stílusa ellenére bocsánatot kellene kérnem. Szerintetek?