Hogy hívják ezt a furcsa érzést?

Leírni csak példával tudom.

Pl. 5-en vagytok egy lakásban, mindenki rendel kaját. Már elég éhesek vagytok. Mindenkinek sikerül a kedvencét megrendelnie. Kijön a futár fél óra helyett 1 óra múlva, átadja a rendelést majd távozik. Már nagyon éhesek vagytok. Mindenki azt kapja amit rendelt és várt.

Egyedül te kaptál a sonkás-kukoricás pizza helyett tejfölös alapon brokkolis gombás pizzát, amin az összes feltétet ki nem állhatod.

Belegondolsz, hogy mindenki hatalmasat lakmározik a kedvencéből, erre vártatok egy órája már rég megette mindenki. Egyedül te állsz ott egy éhesen "ehető" kaja nélkül. Lenne lehetőséged pl. ingyen kicseréltetni vagy újat rendelni, de az is 1 óra lenne, és így már nem lenne meg a közös várva várt nagy kajálás a többiekkel, illetve szimplán romba lett döntve egy terved amire nagyon rákészültél, hogy úgy lesz.

Csak nekem van ilyenkor irgalmatlanul leírhatatlan mértékű nagy "csakazértse" dacos érzésem? Hogy ha hozzám vágnának 5 db-ot a kedvenc pizzámból 1 óra múlva akkor se enném már meg ha éhenhalok, mert nem ez volt az "eredeti terv"?

Ha csak velem van így, akkor elnézést az időtök pazarlásáért. Életemben először sikerült véleményem szerint érthetően körülírnom ezt az érzést, pedig már régóta terveztem. Kíváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen dulifuli, vagy másnak is szokott ilyen lenni?

Ha igen, akkor van ennek az érzésnek valami pontos megnevezése?