Igazságos az, hogy bizonyos embereknek magától minden összejön? Olyanoknak, akik gyakorlatilag semmit nem tesznek ezért?

Te csak a felszínt látod, egyáltalán nem biztos, hogy csak úgy az ölébe pottyantak a dolgok.

Egyébként is, ha az idő alatt, amíg a másik ember életével foglalkozol, inkább azon agyalnál, hogy magadon hogyan segíts, akkor te is sikeresebb lehetnél.

Az élet igazságtalan, ennyi.

Az is igazságtalan, hogy valaki gyerekként meghal.

Az is igazságtalan, hogy valaki gyógyíthatatlan betegséggel születik.

Az is igazságtalan, hogy valaki fogyatékossággal születik.

Az is igazságtalan, hogy valaki mélyszegénységbe születik.

Az is igazságtalan, hogy valaki bántalmazó közegbe születik.

Stb.

Szerintem abból csak egy rossz megfejtés tud kijönni ha az ember azt próbálja latolgatni hogy az élet igazságos vagy igazságtalan-e. (igen sok embernek nyilván az fog kijönni hogy igazságtalan)

De ennek a nyomása alatt élni, ezt bele integrálni a saját személyiségedbe hogy az élet már pedig természeténél fogva igazságtalan, ez egy nagyon nem egészséges dolog. Egyszerűen megmérgezed vele az egész életed.

Ne hasonlítgasd magad másokhoz, és ne keresd rá az önigazolást hogy az élet már pedig veled igazságtalan, mert ebből garantáltan csak rossz dolgok fognak kijönni.

Igen, ez így elég igazságtalan.

Persze ha figyelembe vesszük azt a koncepciót, hogy létezik a lélek, léteznek előző életek, ott szerzett tapasztalatok és érdemek átvihetők a következő életbe, máris érthetőbb a story. A életünk során a jó -és rossz cselekedetek elismeréseképpen karmát kapunk....ha sok jót halmoznak fel, -mert nem tapossuk el embertársainkat, empatikusak, jószívűek, becsületesek vagyunk-, akkor ez a következő életben beváltható magas hivatalra, sikerekre, egészségre, boldogságra. ...aztán ha ezzel visszaélünk, el is fogy, és legközelebb újra több lesz a szenvedés. Ha azonban a pozitív karmát tovább gyarapítjuk, jó alapot szolgál szellemi utakon a lélek fejlesztésére....ezek azonban csak az átlagos emberre vonatkoznak.

Szóval valójában egy nagyon igazságos rendszer, sokkal jobb, mint amit ki tudnánk találni.

Most tartunk ott, hogy a tudomány fő iránya is elfogadja hogy mindent amit látunk, mérni tudunk és megértünk, az csupán a valóság kevesebb mint 5%....a tényleges világ 95%-a(sötét anyag és sötét energiaként -amik hülye elbevezések) vesz körbe minket, láthatatlanul.

Rám is mindenki azt mondja, hogy nekem könnyű, jó hátszelem van, minden összejön.

Egyáltalán nincs hátszelem és ami összejön az minden kemény munka árán. Az más kérdés, hogy nem hirdetem azt hogy mim van és mit tettem érte. Aki lát, az általában csak a felszínt nézi. Ahelyett, hogy az én felszínemet kapirgássza, nézelődhetne mondjuk a saját háza táján is, hogy mit csinálhatna ő másképp.