Jó érzés beleszületni egy családi gazdaságba/vállalkozásba és azt tovább vinni, here-vere, pénz, kitaposott ösvény?

Hát aki abban születik ő annyira nem élvezi mint az aki abba szeretne születni inkább.

Tehát akinek az a normális ott ez csak olyan átlagos sima. Biztos jobb picit de semmi hűha szerintem.

De aki a semmiből jut el oda! Na az már jó érzés :D

Nem. Én utáltam, mindig is a magam útját akartam járni és eszerint is tanultam részben dacból teljesen mást. Apám építési vállalkozó, édesanyám sokáig a ruhaiparban dolgozott a családi vállalkozásban, fiatalabb koromban apám előszeretettel fogott be minden szarra. Meg majd milyen jó lesz, ha én veszem át a bulit, és helyette ingázok dolgozni vidékre, megyek fel szakadó hóban a galambszaros padlásra meg társai. Anyukám nem erőltette annyira, neki azért segítettem, mert nem bírta azt a hajtást, amihez kis túlzással már ipari gépek kellettek volna. Ő mondta azt, hogy ha egy kis eszem van, nem maradok apám szárnyai alatt. Apám majd' megbolondult, hogy mindenáron bejelentsen, beszervezzen, ahogy a nővéremet is. Én meg addig húztam ezt a kérdést, amíg lehetett. Egy ideig azt mondtam, hogy előbb elmegyek egyetemre, aztán meglátjuk, nekem stabilabb így. Aztán szép lassan megszokták, hogy engem ez az egész nem vonz és szép eredményeket szerzek teljesen más dologban. Jó érzés volt, hogy valamit én is elértem és nem az xy lánya vagyok, hanem én vagyok xy.

Egyébként a vállalkozó lét nem feltétlenül szól habzsidőzsiről. Nem tudom, ezt melyik hülye találta ki, de ma már mindenki vállalkozhat és a vállalkozások többsége 5 évig sem bírja, becsődöl. Nekünk jól ment anno, de nem volt kiszámítható a jövedelem. Apám nagyon sokat túlórázott, éjszakázott, idegeskedett. Egyik hónapban hatalmas bevételünk volt, másik hónapban pangás, utána pedig pereltünk, mert sokan baxtak fizetni... Szóval annyira nem kellemes és mindent összevetve nem sokkal jobban jöttünk ki, mint egy magas alkalmazotti bér. Mellé az egészsége is ráment mindkét szülőmnek.

Szerintem ez sok összetevős, van ilyen és olyan ismerősöm is.

Van olyan nagyon jó barátom, aki kvázi az építőiparba született, nagyon szerette, lediplomázott és nemrég át is vette a családi vállalkozást. Szerencséje volt, mert az érdeklődési köre találkozott az otthoni kimondatlan elvárásokkal.

Akkor van baj, ha ez a két dolog nem találkozik, illetve nem evidens, hogy én tovább akarom vinni a családi céget/gazdaságot. Ilyen is van a baráti társaságunkban, ő állandóan vívódik a "családi örökség" és a vágyai között.

A hereverét én ebben sehol nem látom. A kitaposott ösvényt igen. Ha jól csinálja az utód, akkor lényegesen könnyebb dolga van fennmaradni a vízen úgy, hogy a medencét már nem neki kell megtölteni, mint annak, akinek az ásásnál kell elkezdeni.