Miért van az, hogy mindenki más legalább egy témában/hobbiban szenvedélyes szakértő engem pedig semmi nem érdekel? Lehet ez depresszió?

Ismerős.

Én szart se csinálok, filmezek, netezek.

Ezek szerint érdekel az internet (azért ott elég sok minden van, ha semmi nem érdekelne a világon, akkor nem tudnád magad rávenni hogy bekapcsold a gépet) és az autók. Szerintem ezeket már lehet hobbinak nevezni, hiszen ezekkel töltöd az időd :)

Barátnőre nem vágysz? Talán ha lenne valakid, kizökkennél ebből az apátiából, mintha újjászületnél.

A leírás alapján én is magamra ismertem sajnos. Szerintem ez depresszió. Az anhedónia (örömtelenség, motiválatlanság hiánya) nagyon gyakori tünete ennek a betegségnek.

Már másfél évtizede én is így élek. A tüneteket ugyan sikerült felfedeznem magamban, de odáig nem jutottam el, hogy professzionális segítséget kérjek. A probléma ugyanis az, hogy a hosszútávú, krónikus depresszió kezeléséhez két dologra van szükség: gyógyszerre és pszichoterápiára. A gyógyszerrel nem is lenne gond, azt napi egyszer beveszi az ember, aztán annyi. Viszont a terápia arról szól, hogy neked magadnak kell változtatni az eddigi életmódodon, gondolkodásodon, neked kell megváltoztatnod saját magad. Gyakorlatilag át kell programoznod a teljes gondolkodási módodat, megváltoztatni az eddigi rutinodat, ami szerint éltél. És pont ezért borzasztóan nehéz. Mert például ha az a problémád, hogy nem érdekel semmi, akkor arra a terapeuta is azt fogja mondani, hogy ez csak úgy változtatható meg, ha minél több mindent kipróbálsz, amíg egyszer nem találsz valamit, ami mégiscsak érdekel. De ha hosszú időn át, akár egy életen át, sose érdekelt semmi, akkor nagyon nehéz rávenned magad, hogy egyáltalán kipróbálj új dolgokat. A depresszió elhiteti veled, hogy úgysem fogod élvezni, úgysem fog érdekelni, semmi értelme nincs, akár kipróbálni is.

A másik fontos dolog a depresszió kezelésében a társas kapcsolatok kezelése, tehát a család, a barátok, a párkapcsolat. Aki sosem volt jó baráti kapcsolatok kiépítésében, annak borzasztó nehéz hirtelen új barátokra szert tenni. Ahogy említetted, a barátságok legtöbbször a közös témák és ebből adódó közös élmények köré szerveződnek. Aki egész nap nem csinál semmit, nem érdekli semmi, annak borzasztóan nehéz barátokat szereznie, hiszen mindenki unalmas embernek fogja tartani, akivel nem lehet beszélgetni semmiről.

Az én esetemben sajnos egy magas szintű szorongás is kapcsolódik a depresszióhoz, tehát azért sem merek barátkozni, illetve új dolgokat kipróbálni, mert mindig azon görcsölök, hogy lejáratom magam, kinevetnek, hülyének néznek, elítélnek, kiközösítenek. Ezért aztán inkább kerülöm az emberek társaságát, a munkahelyemen és az élelmiszerbolton kívül nem megyek sehova máshova, és igyekszem ezeken a helyen sem beszélni senkivel a minimálisra csökkentve az esélyét, hogy bármi rosszul süljön el. De sajnos ez az elzárkózás hosszú távon csak még rosszabbá tette mind a szorongásomat, mind pedig a depressziómat. Mostanra már abszolút nem látom az esélyét sem, hogy valaha változni fog ez a helyzet.

Remélem, azért nálad nem ennyire súlyos a helyzet, és legalább látsz még egy kis fényt az alagút végén! Én mindenképpen ajánlanám, hogy keress fel szakembert a problémáddal. Ha szerencséd van, akkor segíteni fog. Ha nem, hát akkor legalább elmondhatod, hogy megpróbáltad, nem rajtad múlt.