Ha valakinek azért van jó teste mert rendszeresen tesz érte (edzés, étkezés), akkor az az ember milyen tulajdonságokban több az "átlagnál"?

Igényes, van akaratereje, talán önkritikája és jó szervezési képessége is.

Én ilyen embernek tartom magam, azért munka meg minden nyűg mellett nem könnyű helytállni és edzéstervet tartani akkor is, mikor épp semmi kedved. De van akaraterőm, ezért megteszem, képes vagyok jól menedzselni az időm, ezért tudok szakítani rá rendszeresen egy-két órát, tudom, hogy min kell javítanom és mi az, amit nem bírnék elviselni magamon (például a nagy has), ezért inkább csinálom. De ugyanígy vagyok/voltam a tanulással is, szarul éreztem magam, ha elszórakoztam a dolgaimat, ezért a lelkiismeretem egyben tartott és a rutinom tartására sarkallt.

Szerintem a józan ítélőképesség is szerepet játszik. A legtöbb ember lusta, nem vállal felelősséget, nem tudja felmérni, hogy mi jogos érv és mi fsság. Nem tudatos. Ezért van ennyi ember teleszart búvárruha testtel, gyatra végzettséggel és fizetéssel, szar párkapcsolatban.

Semmivel nem több, ebből nem lehet a személyiségre következtetni.

Illetve egy dologra mégis lehet: aki abban méri mások értékét, hogy mennyi a súlya vagy milyen a testzsirszazaleka, az egy szegény ember, mert esélyt sem ad magának, hogy a saját szűklátőkörűségén tullasson.

Őszintén megnézem a csodás testét, érzek egy kis irigységet, de ha kemény munka van mögötte, visszaemlekszem, mennyire nem volt időm munka és edzés mellett a szeretteimmel lenni.

Így nekem az jut eszembe hogy ő az edzést választotta, vagy olyan szerencsés hogy nem dolgozik minden nap nyolc orat

Ezt nem feltétlenül látod a buszon, téli kabátban a 2:30-as maratoni futót és a TV előtt tespedő, de kisétvágyú, ezért sovány emberr nem fogod tudni megkülönböztetni, ahogy az izmosat sem a kövértől.

Szóval ha így ítéled meg az embereket, még kizárólag életmód terén is tévedhetsz, más területeken meg ezernyi variáció lehet.

Szerintem ha valakinek arra van ideje, hogy napi 2-3 órát görgesse a facebookot vagy a gyakorit, akkor annak is bele kéne férnie, hogy ezt az időt az egészségére használja inkább.Sokan azt hiszik, hogy ez csak felszínesség, de igazából rohadtul rajtad is múlik, hogy szánsz-e magadra annyi időt, hogy aztán pár év múlva nehogy ágyhoz legyél kötve vagy elvigyen egy random infarktus. Azt meg nehezen hiszem el, hogy akár az az egy óra mozgás annyit elvenne a szeretteiddel töltött időből,-amit nagy valószínűséggel a tv előtt a kanapén tespedve töltenétek amúgy is- hogy az negatív kihatással legyen a családi kapcsolatokra. Az is opció, hogy elmehet együtt az egész család mozogni, de valakinek ez a kis egyedüllét jót is tesz inkább, hogy egy kicsit csak magára figyel. Szerintem mindenki számára lehet olyan mozgásformát találni, ami számára élvezetes, nem muszáj a gyúrásnál meg a futásnál leragadni. Az én életemben a spprt egy olyan dolog, amit soha semmire el nem cserélnék. Segít levezetni a feszkót, kihívásokat tudok kitűzni magam elé, ezáltal kitartást is tanulok, önbizalmat nyerek, valamint megnyugtat a tudat is, hogy ma is tettem valamit az egészségemért. Ja, és lehetőségem nyílik rengeteg új emberrel találkozni, akiktől szintén lehet tanulni:)

Senki ne sajnáljon szánni egy kis időt arra, hogy karban tartsa a testét, hiszen ezek vagyunk mi úgymond, test és lélek. Ha az egyiket elhanyagoljuk, akkor az előbb-utóbb a másik kárára fog menni.