Valaki járt már hasonló cipőben? Megosztanátok velem a hasonló történeteket?

Köszönöm a válaszokat!

3. Sajnos az általad javasoltak nem igen lendítenének előre a hangulatomon. Tudom ennek az egésznek a kiinduló pontajit, viszont magamtól eddig nem találtam megoldást arra, hogy tegyek mindez ellen.

4. Magamra ismertem az általad leírtakban. Azt tapasztaltam, hogy párom jelenlétében nem hagyom el annyira magam. Rettentően aggaszt, hogy ahogy tellik az idő, úgy súlyosbodik ez a helyzet. Nem is egyszer voltam azon az állásponton, hogy nem biztos, hogy bármit tudna segíteni egy pszichológus. Sajnos a környezetem által kapott pozitív visszajelzések sem maradandóak. Köszi, hogy megosztottad velem!

5. Csak úgy rámtör, mint utolsó választási lehetőség, ha épp úgy érzem, hogy mindent elrontottam, amit lehetett. Nem volt ijesztő vagy idegen a gondolata, inkább úgy kezeltem, mint egy alternatív módot arra, ahova/amibe mendkülni tudnék, ha nagyon összedőlne körülöttem minden. Korábban leírtam a gondolataim, mikor rendben voltam érzelmileg, akkor vissza olvastam, de arra jutottam, hogy egy kis szomorúság is fel tudja rúgni a sok pozitív ingert.

7. Szia!. Sajnálom, hogy így alakult. Középiskolás koromban nekem sem voltak olyan emberek az életemben, akiket a barátaimnak nevezhetnék. Magamba voltam állandóan fordulva, nekem ez így jó volt, mert csak a sulira koncentráltam. Tetszett egy fiú, valahogy a fülébe jutott, nagyon nem voltam az esete és visszajutott hozzám, hogy valami csúnyaságot tervez ellenem. Korábban volt osztálytársaim megerősítették, hogy az a fiú szokott engem bámulni. Nem ez a lényeg, nagy homály van ennek az emléknek a helyén szerencsére, de később egyetemen nem nagyon nyitottam fiúk felé. Csak évek múlva sikerült nagy nehezen. Akkor mikor azt visszahallottam nagyon rossz volt, de a te eseted még durvább, mert egy olyan személy terrorizált hónapról hónapra, akit szerettél.

Annyit tudok erre mondani, hogy az idő gyógyít. Legalább is nálam az idő által lett jobb. A gyökeres környezet váltás, mert olyan városba mentem egyetemre, ahol senkit nem ismertem. Fura volt, de borzasztóan nagy pozitív töltést kaptam akkor, mikor kezdtem a sulit. Nem tudnám megmondani, hogy konkértan mitől vagy hogyan, lehet a környezetváltás. De jobb lett ez a része az életemnek.

Mindenesetre szorítok, hogy minél jobban sikerüljön az érettségid! Én középsuliban beletemetkeztem a tenni illetve tanulni valóimba, úgy viszonylag hamar elmúlt az a pár év.

Továbbra is várom a válaszokat :)