Szerintetek ez mi lehet nálam?

Túl nyugodt vagyok szó szerint,nem tudok dühös lenni bármi történjen mindent lazán veszek.Egyszerűen nem tudom milyen érzés lehet dühösnek lenni.Kisebb koromban sokszor megszöktem az iskolából,ezért megfenyegetett a nagymamám,hogy intézetbe fog rakni amire csak annyit mondtam teljesen higgadtan,hogy "jó" ez egy példa a sok közül,csakhogy értsétek miről beszélek,ilyen nagyobb dolgok se tudnak belőlem dühöt vagy félelmet kicsalni.Ilyen szituációkban vagy póker arcom van vagy mosolygok az illetőre,mélyen legbelül viszont érdekes dolgokat gondolok mint pl. "olyan ocsmány vagy mikor ideges vagy" "mikor dugulsz már be" vagy "ha tehetném felpofoználak akkor befognád" és egyéb hasonló gondolatok.

Irritált viszont tudok lenni ahogy boldog is,de általában jó kedvem van unottsággal fűszerezve.Szeretem ha sok ember vesz körbe és mind velem foglalkoznak,viszont rettentően zavar ha ezt valaki elveszi tőlem.Zavar ha más ideges mert meg kell hallgatni a hülyeségeit,egyszerűen fáraszt.De viszont néhány embernek mikor olyan kedvem van szívesen osztogatok tanácsokat,sajnos néha nem fogadják meg ilyenkor direkt rossz tanácsokat adok utána,vagy úgy csinálok mintha összevesznék velük és úgy tűnik miattuk vesztünk össze,pedig én ügyesen elintéztem,hogy kikerüljenek az életemből.

A másik az lenne,hogy mikor valaki sír kinevetem szó szerint,vagy néha felizgulok rá.

Régen összevesztem az egyik osztálytársammal és mindenki haragudott rám miatta,akkor olyan dolgokról fantáziáltam,hogy lezárnám őt egy sötét pincébe,kikötözném és bántanám,undorító dolgokkal etetném és kinevetném,mikor ezekre a dolgokra gondoltam mosolyogtam.

Nem szorongok,ha új helyre kell mennem nem félek attól,hogy mi lesz csak megyek.Viszont tartok attól,hogy az adott helyen nem lesznek barátaim,mert nem szeretnék egyedül lenni.

Néha megjátszottan mosolygok,gratulálok embereknek,de semmit nem érzek mikor pl esküvőhöz kell gratulálni,csak tudom,hogy muszáj.

Zavarnak a sokat sopánkodó emberek akik állandóan nyivákolnak.

A családomat nagyon szeretem,irántuk nem érzek ilyeneket.

De rajtuk kívül még nem nagyon volt olyan ember aki ez alól kivétel lett volna.

Ha valakire haragszok képes vagyok kitalálni dolgokat és sajnáltatni magam,utána ő jön ki rosszul mindig.

Viszont ami érdekes,hogy ezek ellenére szeretnék segíteni embereken,de tudom,hogy az is irritálna egy idő után mégis késztetést érzek rá.Alapjáraton mindenkinek úgy mutatom magam mint egy mosolygós aranyos lány,végtelenül nyugodt vagyok.

Szeretek barátkozni de addig ameddig én akarom,ha olyan kedvem van elmehetünk ide oda,de ha nincs akkor eltűnök szó szerint akár napokra nem vagyok elérhető.

Képes vagyok bármilyen betegséget megjátszani,vagy betegségen kívül ha érdekem tartja bármit eltudok játszani.Párkapcsolatban egy olyan emberre lenne szükségem aki erős akaratú,sok kihívás lenne benne.Egyébként mindig jól tanultam,szinte kitűnő voltam,nagyon gyorsan fog az agyam és képes vagyok átlátni bárkin,nehéz nekem hazudni.

Kíváncsi vagyok rátok,hogy mit gondoltok vajon mi lehet ez,esetleg egy mentális betegség?