Hogy változzak meg?

18 vagyok, és a családom élete sose volt fenékig tejfel. Anyagi gondjaink nem voltak, de sok passzív-agresszív vita, kibeszélés, beszólogatás volt a környezetemben, ahogy felnőttem.

Kiemelten rossz köztem és a nővérem, illetve apám és nővérem közt a viszony. Emiatt egy csomót szorongok: félek, hogy zavarok másokat/idegesítő vagyok, nem vagyok elég jó vagy olyan jó, mint a tesóim, nem vagyok elég felnőttes, és nem vagyok elég szerethető.

Nagyon könnyen megszeretek másokat, de nem hiszem el, hogy engem is tudnak szeretni. Mindig olyan, mintha elbeszélnének a fejem felett, ha én beszélek, az nem olyan fontos, gyakran félbeszakítanak itthon... stb. Ha vágyom valamire, bűntudatot érzek, mert, ha túl drága, a nővérem leszid engem/a szüleimet, ezért vagy 4 éves korom óta, kb 3* kértem ajándékot karácsonyra, máskor azt mondtam "mindenem megvan, nem kell semmi, legyen meglepetés"-közben persze nagyon is szeretek ajándékot kapni, és, ha van egy vágyam, amit véletlen el is mondok, rendkívül rosszul esik, ha figyelmen kívül hagyják.

A nagyszüleim elkényeztettek, és a szüleim is mindent megadtak nekem anyagilag, mindig kiemelték a jó tulajdonságaimat. Emiatt, ha kritikát kapok, azt nehéz feldolgozni, ahogy, ha nemet mondanak nekem/kompromisszumot kell kötnöm, akkor is belül szarul érzem magam. Ebből persze semmit sem mutatok, mert nem akarok bunkó lenni.

Nem tudok szeretetet kimutatni, kivéve néhány embert (öcsémet, netes barátomat, és a srácot, aki tetszik), de őket se merem annyira közel engedni magamhoz, mert félek, hogy rosszul esik nekik, amit csinálok, csak "csendben szenvednek" és bűntudatom van emiatt. De amiatt is, hogy ami szeretetet, figyelmet fordítok rájuk, az nem annyi, mint amennyit egy normál ember szentelne azoknak, akiket szeret, abból adódóan, hogy nem merem kimutatni az érzéseim, mert félek, hogy felsülök.

A másik, ami ide kapcsolódik, hogy a szüleim válnak, és minden házasság a családunkban olyan, amiben én nem léteznék szívesen, a szüleimé ideálisnak tűnt, mégis bukta lett. Így nem tudom mit várjak az élettől, legyen-e kapcsolatom, vagy csak feküdjek össze emberekkel, mert miért ne.

Amit még nem tudom, hogy oldjak meg, az a jellemgyengeség. Egyszerűen nem tudok lelkiismeret furdallás nélkül nemet mondani, nagyon félek, hogy megbántok másokat, főleg, hogy azt gondolom, hogy a világ egy igazságos hely, és, ha most paraszt vagyok, más is az lesz velem, de, ha most szenvedek, akkor később jobb lesz. Viszont néztem videókat, olvastam cikkeket, és az alapján nem jó önjelölt csicskának, mindig mosolygós, de egyébként szorongó, megfelelési kényszeresnek lenni.

Sok mindent próbáltam tenni már, hogy ez javuljon, de úgy érzem nem megy, és bárkivel beszélem meg a dolgaimat, még, ha nekem jobb is utána, rosszul érzem magam, hogy az adott embert leterhelem, mert ő az, aki jó tanácsokat tud adni, és mindig meghallgat, de pont emiatt a kedvessége miatt félek, hogy elveszítem, ha túl sokat panaszkodom.

Szóval mit lehetne ezzel kezdeni? Azon kívül, hogy menjek szakemberhez, mert az a szüleim (főleg apám) szerint pénzkidobás.