Miért gondolom úgy, hogy a machiavelliánus emberek az igazi übermensch-ek?

Mindig úgy gondolok rájuk, mint néhány Neo, aki felébredt a Mátrixból. A felnyílt szemű emberek között is megy a rivalizálás és a dominanciaharc, de a többi emberre egyszerűen csak hangyaként tudok tekinteni. Nem vihogok a sötét szobám árnyékában, nem képzelem magam mindenhatónak, épp ellenkezőleg, jobban tisztában vagyok a saját korlátaimmal, mint sok kis hangya, aki bízik vagy valamilyen vallásban, vagy az államban vagy egy másik embertől teszi függővé az életét, legyen az szülő, párkapcsolat, bármi.

Arrogánsnak tűnhet, de úgy látom a világot, hogy aki csúcsra tör és a leghatékonyabb módon eléri a céljait az übercsászár, akit elkapnak (függetlenül attól, hogy törvényes vagy törvénytelen, ami teljesen relatív) vagy elbukik az balek, aki viszont meg sem próbálja az gyáva, ha az elveire, erkölcseire, vagy bármi egyébre fogja akkor meg még nagyobb balek.

Nem azt gondolom, hogy mindenki egyforma olyan értelemben, hogy csak az lehet neki a fontos az életben, ami nekem, egyszerűen csak kevés igazán boldog, önmagával rendben lévő embert látok és ezek között is van erdőben élő spirituális remete, van hajléktalan, van 20-30 éve ugyanabban a 200 ezret fizető munkahelyen dolgozó, családos ember, szóval a pénz és az anyagi javak is csak annak számít, aki tud is vele élni és nem áldoz fel túl sokat érte, ahogy a vallásokban (bármelyikben) is vannak értelmes, hasznos tanácsok, de aki birkaként követi az ugyanolyan csőlátású, mint aki az anyagi javakat hajszolja birkaként, bár utóbbiért legalább kapsz olyan papírfecnit, amiből tudsz venni ezt-azt, a vallások meg csak egy ígéretet adnak, ami vagy igaz, vagy nem, de valószínűleg nem.

Tizenévesen is így gondolkoztam, huszonévesen is így gondolkoztam, egyszerűen nem tudok másképp. Voltam több pszichológusnál, pszichoterápián, rengeteg szakkönyvet elolvastam, maximum csak megerősített ezen nézetemben, sarkítva ugyan, de ennyi a lényeg, fut az emberben egy genetikai programkód, kiegészül a neveltetéssel, amelyben felnő az illető, ami hat rá és a kettőből együtt kialakul egy személyiség.

Az egyetlen logikus érv az, hogy kooperatív viselkedéssel és feltétel nélküli bizalommal sokkal hatékonyabban tudna funkcionálni az egész emberiség, de ennek feltétlenül a Dark Triad-os gondolkodású emberek az akadályai, mert egyrészt kevés van belőlünk, másrészt mi legalább képesek vagyunk a dobozon kívüli gondolkodásra, a kis hangyák meg összefeszülnek, hogy az ő vallásuk, ő kultúrájuk, ő akármijük a legjobb, nem tudják váltogatni a mércét, a viszonyítási pontot.