Mit gondoltok arról, ha valaki 22 évesen még nem akar felnőni, még mindig úgy akar élni, mint egy gyerek?

Hát az biztos, hogy nincs egyedül:D de mit talar az, hogy úgy akar élni mint egy gyerek?

Szerintem amúgy egyáltalan nem baj, ha egy nagy gyerek vagy, addig amég felelősségteljesen élsz és másokat nem veszélyeztetsz pl azzal, hogy városban 160-al járkálsz, mert az menő.

Szerencsére 21.század van és megteheted ezt egy jó szakmával. Nincs háború, nem kell otthon az állatokat etetni, kertet gondozni stb... Ha tanulsz, akkor a munkád annyi lesz, hogy 8 órát ülsz egy fűtött/klímás irodában és meetingekre jársz + ingyen eszel. De ha egyszerű irodai munkát végzel, akkor is nem egy fizikai munka.

Én igyekszem úgy élni és büszke is vagyok rá. Soha de soha nem szeretnék egy mogorva felnőtt lenni (26 vagyok de még mindig furcsa felnőttnek hívni magam). Igyekszem élvezni az életet, minden fun dolgot kipróbálni és a viccesnek tűnő gondolatolat megvalósítani (pl boltokban minden zenélő játékot egyszerre végig nyomogatni). Igyekszem minden nagyobb címet kitolni, pl cyberpunk-ra veszek ki egy hét szabit. Állatkertekben gyerekké alakulok és annyira izgatott szoktam lenni, mint egy hat éves, pláne mikor a kedvenc állatomat láthatom:D Aquaparkokban meg egész nap csak rohangálok a csúszdákra és a haverokat próbálom útközben felborítani vagy ha egyedül vagyok a lehető legveszélyesebb módon próbálok lecsúszni. És még sorolhatnám a listát...

Azt, hogy majd kb 30 évesen visszaüt, és ide fog kérdéseket kiirogatni arról, hogy ül a mamahotelben, keres nettó 180-at és mindenki dögöljön meg, amiért ő nem tud lakást venni.

Az más, hogy vki gyerek tud maradni lélekben és bizonyos szabadidős programokon, az 50 évesen sem probléma:)