Mit szóltok az olyan rokonokhoz,barátokhoz,ismerősökhöz,akik csak születésnapra,névnapra küldik a pár soros szokásos üdvözletet,de amúgy soha egyszer,máskor fel nem hívják az embert,hogy mi újság?

En szivesem kihagynàm ezekete a kényszeres köszöntgetèseket. Mert attol hogy tavol vagyunk egymastol es 5 10 évente ha talalkozunk még muszajillik ez a köszöntgetes. Meg azok viszonzasa.

Söt. Tovabbmegyek.

Jo lenne a facre is olyan funkcio, hogy nemcsak automatikusan figyeli a szülinapokat, hanem automatikusan köszöntget is a nevemben es megusznék egy rakàs kenyszeres formularitàst!

Barátnak nem nevezem azt, akivel ilyen távol állunk egymástól, az max egy ismerős.

De egyébként nem gondolok semmit, max azt, hogy alapvető udvariassági formákat követ. Attól még, hogy rokon, senkinek sem kutyakötelessége szoros kapcsolatban lennie a másikkal, és nem, ez nem bunkóság. Az ellenben az lenne, ha menne a kötelező pofavizit, játszanák az agyukat, aztán meg jól kibeszélnek vagy épp a hátuk közepére se kívánnak.