Az állatkínzásnak szerintetek mi lehet a lélektani háttere?
Most nem a gondozás elhanyagolására gondolok elsősorban, bár az is helytelen, hanem a módszeres verésre, csonkításra, bestiális öldöklésre, ilyesmire.
Csak azért csinálják, mert "megtehetik"? Ettől érzik valakinek magukat? Önértékelési kérdés?
2-es ill. 6-os vagyok.
#8
Hagyd rájuk, ők úgy látszik nagyon szeretnék hinni hogy a vidéki az csak buta paraszt lehet, biztosan az amerikai tinihorrorfilmekből indulnak ki. Aztán lenne meglepetés, hogy a vidéki ember mennyivel gyakorlatiasabb és életképesebb, mint ezek a fotelfilozófusok...
Hát nem tudom most hogy állatkínzó vagyok-e. Boncnok ként dolgozok és amikor megyek haza és találok egy döglött kutyát/macskát mindig össze szedem. A garázsban felboncolom mert érdekel h miben halt meg. Ha Pl mérgezés akkor arrafelé nem sétáltatom a papagájaim. És hát gyerekként is boncoltam HALOTT állatokat. Kivétel egy sikló amit a nyakamba tettem és megharapott. Azt élve megnyúztam papámmal. Sokszor segítettem disznóvágásban, birka, marha, ló és csirke darabolásban (falusi élet szépségei) Szerintetek én most az vagyok?!
Ui.: Köszi h a kérdésedet felhasználhatom az enyémre
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!