A motiválatlanság egyszer majd elmúlik, vagy ez örökre így marad?

Közel a 30hoz egyszerűen nincs kedvem semmihez, nem látom értelmét annak, hogy bármit is csináljak. Nincsen senki és semmi, aki/ami miatt bármi erőfeszítést is érdemes lenne tennem.

A munkámat elvégzem de azt is csak úgy unaloműzésből csinálom, anyagilag jól állok, úgyhogy a pénz nem érdekel.

A családtagjaimmal rideg a kapcsolatom, nem különösebben érdeklem őket,ők sem engem.

Barátok,haverok vannak itt-ott, velük általában utazunk vagy leisszuk magunkat.

Barátnőm nincsen, és a jelenlegi ismertségi körömben nincs olyan lány, akivel hosszútávon el tudnám képzelni, nem ismerek olyat, akiért egy fűszálat is keresztbe tennék.

Nincsenek céljaim, nincsenek vágyaim, nincs semmi ami érdekelne. Úgy érzem magam, mintha valami kiégett drogos lennék, pedig egyáltalán nem használok ilyen szereket.

Már éveket filóztam,gondolkoztam hogy megtaláljam, mi az ami motivál, de nem találtam semmit.

Nem mindig voltam amúgy ilyen, régebben volt olyan lány, akit szerettem, meg családot is akartam alapítani stb.,de aztán nem úgy alakult.