Lehet - e szeretni egy szétszórt embert? Valakit, aki egészen földtől elrugaszkodott, álomvilágban él?

Szerintem elsōsorban nem a szétszórtsággal van a baj, hanem azzal, hogy ennyire nagyban eltér az, amilyennek önmagadat látod és mások téged. Úgy hangzik a leírás, mintha önképzavarral küzdenél.

Az álmodozó emberekkel nincs különösebb bajom, de az inkább zavarna, ha valaki nem ismerné önmagát, tévképzetei lennének önmagával kapcsolatban. Legalábbis nem tudom, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire másnak látnak, mint amilyennek te önmagadat, talán tévesen ítéled magad, vagy nem megy az önkifejezés. Szerintem elsōsorban az önismereten is dolgozni kell.

Személyszerint nem ítélem el a bolondos, komolytalan embereket, viszont az zavaró, ha valaki önmagán nem tud kiigazodni, nem ismeri magát, emiatt frusztrált, mert nem úgy kezelik ōt, ahogyan azt szeretné.

Első sorban önmagadat kell elfogadnod és szeretned meg tudnod kell szívvel lélekkel nem vagy kevesebb mint mások. "Mindenki annyit ér mire becsüli magát." Először is hinned kell magadban tudatosodni kell benned nem vagy szétszórt mert oda tudsz figyelni dolgokra és ha benned tudatosul akkor mások is el hiszik mert ez árad belőled. Ha te nem szereted magad más hogyan szeressen? előbb magadat kell elfogadnod szeretned és akkor pozitívabban látod a világot. Le írom neked ami rajtam segített fogadd meg és sikerül.

Optimizmus 10 pontja!

1 Jó szokásokat fogok kialakítani és ezek rabja leszek!2 Szívemben szeretettel köszöntöm a napot !3 Rendületlenül kitartok míg a sikert el nem érem!4 A természet legnagyobb csodája vagyok!5 Ma úgy fogok élni ,mintha ez lenne az utolsó napom !6 Ma úrrá leszek az érzelmeimen!7 Nevetni fogok a világra8 Ma megszázszorozom értékeimet9 Most fogok cselekedni10 imáimban útmutatást kérek

"Mindenki annyit ér mire becsüli magát."

De azért a világ legjobb üzlete lenne megvenni az ember annyiért, amennyit ér, és eladni annyiért, amennyire tartja magát.