Éreztétek már, hogy soha többet nem tudtok megbízni senkiben?

Igen, és jelenleg is így érzem.

Sok évi magány és keserűség után ismertem meg azt,aki életem nagy szerelme volt.Csodálatos kapcsolatnak indult, két és fél éve éltem vele, szeretetben,egyetértésben,amikor egy nap közölte, egy férfi megingatta és teljesen beleesett. Nem tehet róla. Ezután egy darabig még kényszerből vele kellett laknom, rengeteg megalázást szenvedtem el tőle és a férfitől.

Mondhatni úgy, hogy az álmom, ami megvalósult, akkor tört össze , bele a sárba ....

Azóta a szívem éppenhogy rendbejött,de lelkileg kiégtem, és átnézek az embereken.

Nem hittem volna, hogy az ösztönök így legyűrik a hűséget és a szeretetet. Már senkit nem tudnék megszeretni, vagy elfogadni.

Én férfiként vagyok így, hogy sokszor meginog az emberekbe vetett bizalmam, és egyre nehezebben bízok egy kapcsolat apró elmélyülésében is, de az esélyt mindig megadom rá.

Max annyiban változtam, hogy csak egy esélyt adok, s ha eljátsza az illető akkor nem adok másikat.

Főleg ha nem is küzd érte, mert akkor már nagyon oda kellene tennie magát, de a tapasztalat az, hogy aki eljátsza a bizalmat, az bele is törődik hogy jó akkor ennyi volt, és nem kezd el harcolni érte.

Mondjuk, az már tényleg egy léket kapott hajó esete, de még onnan is lehetséges fordítani.